Farkas Arnold Levente

AZ EGYIK FALU


Itt volt régen a virág.

Áthaladok a helyén.

Arcomnak ütközik az illat.

A boldogság neve halott

falu. Tavaly télen halt

meg a sírásó. Asztalán

merev kenyér. A városban

azt beszélik, hogy

a harangkötélre akasztotta

magát a pap. A kötelet

el kellett égetni. Azóta

nem szól a harang.

Éhes voltam. Fájt a fejem.

Rossz jel. Cigarettáztam.

Kinéztem az ablakon. A gólya

szárnya gyógyulóban. A kis

templom fala hófehér.

A kis templom mellett csillogó

patak. A plébánosnak nagy

pocakja volt. Megállt az idő.

Két csillag neve fejem

fölött. A kis templomban

kellemes hűvös. Elmondtam

egy imát. Menjen tovább

az idő. Az állomáson

belénk költözött a kattogás.

Nem gondoltunk a húsra.

Ez volt a baj. Nem

gondoltunk a hús szagára.

Két falu között van

a lépcső és a domb. Aki

a lépcsőn mászik

a dombra, bolond.

Az egyik faluban laknak

a leányok. A másik

faluban készülnek a bálok.

Jó volna egyik faluból

a másikba menni. Bálozók

fölött köröz a gólya.