Czilczer Olga

 

GYEREKRAJZ

Egy szétáztatott felhő az eget szappanozza már reggel óta hiába. Sőt. Ez a rózsaszínbe olvadó lila egyre terjed. Hatalmasan terül a panel kockáira s a köztük közlekedőkre, úgymint a fákra alig emlékeztető oszlopokra, nagynövésű gyerekekre, akik jobban megnézve helyben járnak.

Ott száll a madár is. Szárnya üres levélboríték. Persze, nem várható válasz a címzettől, és személyes találkozásra sincs jóformán semmi esély, hisz, ha a távolság csekély is, gyalogosan aligha legyőzhető. A közúti járatok pedig takarékosságból törölve.

A tetők erdejében egy síkba préselt óriás léggömb kószál egyedül. Tán épp a feladó leheletétől kerekedett ki ennyire, aki a szavakkal adós maradt. De a kör vonala nem ér össze. Látszik a rés. Semmi szó. Ömlik a szín késő estig.

NEM ITT

Harisnyanadrágok, ketten megindulnak. Kész akrobatika! Az, amelyik lábtól függött a kötélen, persze kézen. Próbálnám meg én! Nincs két egyforma szín a vetés fű-zöld (sima-fordított) mintázatán, hol a sűrűben nekibuzdul egy szárnyait csak ritkán használó rovar.

Aki a helyén marad, csak a szél lengeti. Anyamadár tanítja szállni fiókáit. Én melyik lehetnék? A barna? A zöld? Száradásban kivilágosul. Rossz minőségű festéktől-e, mosástól-e, az árnyalatok hasonulnak. Jobban megnézve azonban csúnya foltok árulkodnak az eredetről.

Csupasz lábak. Csípőtől lefelé a semmit kaszálják. Valahol távolabb.

SZABAD ÓRA

Kimostam, kivasaltam. Senki sem vádolhat restséggel. Kiteszem az órát. 10-ig akár a lábamat is lógathatom.

Egy kislány kéredzkedik ölembe, fonjam be a haját, kössek bele pántlikát. A pántlika a várost kettészelő folyó. Süt a nap vagy ezer ágra, gyerünk, mártózzunk meg! Ússzunk ki a partra, röptessünk katicabogarat! Egy elszáll, vagy inkább a mutatók veszik szárnyukra. A másik az istennek se mozdul. Arcomon pattanás. A kislányból lett bakfis villanásnyi ezüstgyíkkal a csuklóján, mely mint egy hullám, a túlsó partról integet. Alighanem a kanyarban tűnik el.

Egy karcsapásnyi víz nem sok, a folyóból annyi sem marad. A fiókok egyikében? Az őrizendő, a kidobásra váró lom alatt? Perceim fogytán már csak a karkötőt keresem.