Pallag Zoltán

KUNSTKAMMER


 


 

Bejárva szívedet a kamrákban mit találsz

Sötét hely ez múzeum nem csodák palotája

Hogy mi ez pontosan magad sem tudod magad sem tudod

Átjárni a rejtett kamrákat mint a huzat ahogy

Felkavarja az évek leülepedett porát

És valljuk be hogy téged is mert mit találsz ott mit

Találsz egy eldobott csikket még 85-ből ugye

Nem gondoltad hogy ennek jelentősége van hogy

Ennyi elég mint ez a csikk és beugrik 85

Nyakadba kendőt kötnek most kisdobos leszel

És az osztályfőnöknek újra büdös a szája

Ott áll az egész osztály a lépcsőn kész dioráma

Hogy hiteles legyen helyezd az évet kontextusába

Történt a nagy bárányhimlő idején a télnek

Valamelyik havában farsang előtt még jóval

A Cézár is élt meg az egyik nagyapád is

Csodálkozol hogy ilyenek megmaradtak

Csodálkozol hogy mi mindent találsz itt

Hogy mennyi kacat de nem érsz hozzá lépsz távolabb

Bolyongsz tovább bejárva szívedet megtalálsz

Az egyre sötétebb kamrákban ezt-azt Cézárt

Is ott találod ahogy kitömve vicsorít rád

És már mindig így marad pedig hogy szeretted

Az Onedin családot a dagadó vitorlákat

Nézed ahogy a kabátod lobog egy fotón huzat van

Nem tudod nem tudhatod mit találsz mégis

Csak mész előre az időben vissza egyre

Beljebb eltévedsz nyakadon lobog a kisdoboskendő

És sírhatnékod van mert felkavar már a szél is


 


 


 


 

FEHÉR PENÉSZ


 

Kórházkertbe beköszönt március

vigyáznak rád mint a télre el ne fuss

elindulsz angyal szól visszatérsz

kertet a hó bevonja szép penész


 

nem hoz senki almát unatkozol

valahol dudálnak amúgy meg csend honol

a kórterembe beköszönt apád

csak gyógyulj meg fiam szívedbe lát


 

kint hókása szívedben fehér penész

meg szívsalak apu hozzám beszélsz?

felemelt megpörgetett eldobott

most földet érsz és almát sem hozott