Esterházy Péter

RUBENS ÉS A NEM-EUKLIDESZI ASSZONYOK


 

RUBENS festő, hatvanhárom éves

FESTŐSEGÉD fiatalember, inkább harminc, mint húsz

ANGYAL nincsenek információink

BACCHUS Bacchus-közhely

ALBERT Rubens fia, harminc és negyven közt

HELENE Rubens fiatal felesége

GÖDEL matematikus, hatvan körül

RUBENS-ALAKOK


A falakon Rubens-képek; Rubens-önarckép; élőkép,

Rubens kiesik a képből


 


 

FESTŐSEGÉD Rubens meghalt


 

Zene

Csönd; Rubens visszakapaszkodik a képbe; mintegy újrakezdődik a jelenet, kiesik a képből


 

RUBENS  Mehr Gicht

(Meghal)

FESTŐSEGÉD A nagy Rubens
utolsó szavai uraim

Mehr Gicht

(Följegyzi)

A fény festője és a köszvény

Mechelenből hívattunk orvosokat

de hiába

Már semmit nem csinált

csak olvasott olvasott

Seneca

mindig Seneca

a síró Hérakleitosz

a nevető Démokritosz

(Várakozón a zenekarra néz; csönd, nem játszanak; Rubensvisszakapaszkodik a képbe… újrakezdődik; kiesik a képből)

RUBENS Ha dolgoztam

megnőtt bennem a szeretet

(Meghal, a zenekar megint nem játszik, és ez bohóctréfaszerűen, sokszor ismétlődhet)

Fess

ne kényeskedj

Csönd; vissza, kiesik

Ó szín festék forma

szó

mért hagysz el engem

Néhány utolsó szó: Jézus: „Beteljesedett.” William Turner: „A Nap az Isten.” Immanuel Kant: „Es ist gut.” Churchill: „Minden olyan unalmas.” Joyce: „Hát senki se érti?” Dylan Thomas: „Volt tizennyolc whiskym, azt hiszem, ez a csúcs.” Schiller: „Immer besser, immer heiterer”;ezekből választhatók, de akár mind elmondható, esetleg jelezve, hogy tulajdonképpen kié

Rembrandt

(Meghal)

FESTŐSEGÉD A nagy Rubens

utolsó szavai uraim

Rembrandt

Mechelenből hívattunk orvosokat

de hiába

meghalt

RUBENS (élénken) Bagatelle

Engem nem érdekel a halál

Akkor se ha az enyém

ANGYAL Ha nem lenne

halál

művészet

sem lenne

RUBENS (azt hiszi, a segédje mondta)

Akkor ez mi

kis hülye

(Körbemutat a képeken)

Mindent megfestettem

az egész világot

Nem tudsz olyan nagy

vagy olyan kicsi

tárgyát a világnak

mutatni

ami ne volna ott valamelyik

képemen

Minden ott van

Ha valamit látni akarsz

ott van

Na jó lehet, hogy ha virág

tulipán satöbbi

akkor Brueghel csinálta

Bársony-Brueghel

Virágban verhetetlen

Ha meg állat

akkor Snyder

Tollban verhetetlen

Madártoll Ganymedes

Egyik jó virágban

másik jó tollban

de az én képem

Tehetségem oly figyelemreméltó

Hogy nincs az a vállalkozás

Lett légyen bármily hatalmas vagy tárgyát tekintve sokrétű

mely önbizalmamat megrendíteni valaha is képes volna

FESTŐSEGÉD Milyen igaz

megrendíteni

az sose

akár csak az én tehetségtelenségem

az én tehetségtelenségem

és az én önbizalmam

kéz a kézben

RUBENS Nem vagyok gőgös

csak tehetséges

De ez legyen az Ég problémája

Mindent a Fennenvalótól kaptam

és mindent néki is adtam vissza

Én nem foglalkozom

a tehetségességemmel

Tudomásul vettem

és szolgáltam

Egész életemben dolgoztam

Festékszagú az életem

FESTŐSEGÉD Bocsánat mester

De vajon nem az-e a legnagyobb gőg

hogy a mester magát

festőnek

festőnek méltóztatik mondani

és nem embernek

A mester

bocsánat mester

annyira gőgös

hogy még csak mesternek sem

mondja magát

Én például

bocsánat mester

hogy magammal hozakodom elő

a magam személyét tolom előre mester

RUBENS Ne kiabálj fiam

FESTŐSEGÉD Igenis

De én muszáj vagyok

Un homme

RUBENS Ne kiabálj fiam

FESTŐSEGÉD Muszáj vagyok elsőrendűen

embernek

tekinteni magam

s csak utána festőnek

RUBENS  Túlozni

Túlozni ne

FESTŐSEGÉD Festősegédnek

tanulónak

a nagy Rubens műhelyének

alázatos tanonca

Háttérspecialista

Ligetszakember

Felhőfodormegbízott

Nem elégedetlenség

elégedetlenség nem beszél belőlem

A helyemen vagyok

Mars bokája

az oroszlán farkának a bojtja

de mellbimbó sose

legföljebb Medici Mária árnyéka

ez vagyok én

Én nem küzdök a középszerűségemmel

Rubens mellett

középszerűnek lenni

az maga a teremtés dicsérete

A mester mellett

minden

minden elnyerte a maga helyét

Lett célom

amely megtalált engem

RUBENS Szép kis cél

metszeteket hamisítani

Azt hiszed

nem lehet mérföldekről látni

a kezem nyomát

Mérföldekről

Antwerpenben a kép

és Bredából látszik

a kezem nyoma

Vagy Bredában a kép

És akkor Antwerpenből látszik

Az Isten fogja az én kezem

FESTŐSEGÉD Elég az aláírását látni

mérföldekről

Bredában az aláírás

és Antwerpenből látszik

a kezem nyoma

Ott meg az én kezemet

fogta

az Isten

Vagy maga mester

De az ugyanaz

Mert aki festő

aki előbb festő mint bármi más

a festők festője

festő mint olyan

afölött nincsen senki

Senki

Akit az Isten is festőnek teremtett

afölött az Isten sincs

RUBENS És a halál

Itt is mivel kezdték

Rubens meghalt

Rubens meghalt

Mintha más mondat

nem is létezne

Kis szűcs mit sütsz

sós húst sütsz kis szűcs

Csak egy példa

FESTŐSEGÉD De hát úgy is volt

Ugye mester

Ne válaszoljon

Úgy volt hogy ő

hogy ő nem

Ha nem is örök életű

ez így nem lett nyíltan kimondva

De meghalni

meghalni nem

ANGYAL Lehet-e örök életű az

aki kopaszodik

Mert kopaszodik

e felől nincs kétség

Kép sincs kopasz

Még Izabell volt az infánsnő

z-vel

És Isabell a feleség

s-sel

és már feltárultak

a homlok hatalmas új terei

Nőtt

egyre csak nőtt

a homlok

Meddig homlok a homlok

Vagy ami ugyanaz

hány angyal fér el egy homlokon

Mindenesetre Rubens mester önarcképei

kalapban gazdag önarcképek

Megjelentek a kalapok

az elegáns nagy karimájú kalapok

FESTŐSEGÉD A meghalás az nem az ő stílusa

Ugye mester

Mindig azt mondta

ugye mester

Nekem a halál túl komoly

Túl sok

Tú maccs

Túl komoly

aztán elkapta a grabancomat

nos fiam

mondjon komolyabbat

egy női seggnél

RUBENS Mondjon komolyabbat

egy női seggnél

FESTŐSEGÉD De ne ilyen banálisan mester

RUBENS Tudom

FESTŐSEGÉD Én pedig azt mondtam

de ne ilyen banálisan mester

mire ő elpirult

felnőtt férfi és elpirult

és azt mondta

tudom

Csönd

De mi az hogy

nem-euklideszi

Csönd

Egy nem-euklideszi segg

Komoly

*

ANGYAL (pletykál) Gyönyörű sztori

Úgy képzeljétek el hogy

itt állt Szent Péter

ott az Úr

szakáll minden ahogy kell

A Rubens akkor érkezett

Aki elsőnek hal meg

az nyert

Jandl Ernst Jandl

szintén már itt

Szent Péter írta be az adatokat

Született 1677

Siegen

Hogyan lehet Siegenben születni

na mindegy spongyát rá

Anyja neve

Maria Pypenlinckx

Jó név mondja Szent Péter

ckx a vége mondja ez a Rubens

Pardon mondja Szent Péter

Süket kicsit

Egy bürokrata

ne legyen

süket kicsit

Az apa meg

Jan filius Jans alias Ruebens

félrekúrt Herzogin Anna von Sachsennal

Prinzessin zu Oranien

(Utánozza)

A! a! ruebens ruebens

(Magyarázón)

ez az apa

Liberál ártó nyelvetek

Mért publizírozta közes szégyönünket

Rólatok vélni nem véltem volna

Enyhet a gondolat ád

Tudhatni az Úr akaratja volt vala mindez

Na ja ha baj van

mindig ránk hivatkoznak

az Úr akaratja naná

de akkor már baj van volt vala

Na szóval Rubens abban a szép kalapjában feszített

Csinos fiú

Maga nagy festő Rubens

mondja hirtelenül az Úr

Rubens meghajol

valódi szerénység

amely nem tud nem álszerénység lenni

Nagyon nagy festő Rubens

még lejjebb hajol

mintha tornáztatná az Úr

de Rubens

maga egy közepes halott

(Nagyon mulatságosnak találja)

Jó mi

közepes

Rubens maga egy közepes

baromi jó

Szent Péter semmit nem hallott

Foglalkozása

Nyald ki a seggem

így Rubens

gyönyörű sztori

Nem

*

BACCHUS (vagy a részeg Héraklész vagy egy szatír vagy a Paraszttánc egy szereplője vagy az Angyal vagy valaki más)

Mi a nagyobb, a halál vagy a köszvény?

Lehet-e a világ legnagyobb festője közepes halott?

Hogyan lehet Siegenben születni?

Lefesthető-e a világ?

Mit mondott Schiele Rubensnek, csont a húsnak? Üvöltöztek egymással vagy épp ellenkezőleg?

Meztelen-e a hús?

Lehet-e, szabad-e, kell-e örülni az életnek? Mellékkérdés: mi az élet?

Mit értünk segg-árián?

Igaz-e, hogy a Rubens-képek minden egyes seggét (a lovakét is!) maga a mester festette, hogy ilyenkor egyszerűen elzavarta a segédeket, még az édes Van Dyckot is, arrébb lökdöste őket, nagy lélegzetet vett, és…?

Ki lesz (lett) a világbajnok a vb-n?

Mit tanult – konkrétan – Rubens a matematikus Gödeltől?

Igaz-e, hogy a nagy Richelieu bíboros, ellenszenvét kimutatandó, Rubenst következetesen Rebensnek, Monsieur Rebensnek hívta?

Igaz-e, hogy a szerző (legyen az bárki is) hetek óta hatalmas seggű, rózsaszín combú, királynős derekú, gyönyörűséges nagy debella nőkről álmodik, és mi következik ebből a darab nézőinek álmaira vonatkozóan?

És vajon e kérdésekre választ kapunk-e az előadásból? Vagy más kérdésekre? Egyáltalán, létezik olyan kérdés, amelyre választ kapunk? Vagy a szokásos: válaszokra fogunk kérdéseket kapni?

*

ALBERT (Rubens fia, Helenével, a második feleséggel egyidős)

Kár apám

hogy meghalt apám

Tényleg kár

Nem ezt vártam öntől

Egy rendes apa apám

nem ilyen

Egy rendes apa nem hal meg

Mások apja hal meg

Egy rendes apa apám

állatkertbe viszi a fiait

Oroszlán tigris tengerimalac

Egy oroszlán apám

egy tigris apám

RUBENS Egy tengerimalac fiam

ALBERT Elviszi az antwerpeni állatkertbe

És kirándulást tesznek a környékbeli hegyekbe

Végigjárják a németalföldi zordon bérceket

előbb a katolikus bérceket

azután a protestáns bérceket

Egy rendes apa mindent tud

RUBENS  Mindent

azt tudtam

Csak azt nem tudtam

hogy a minden

milyen kevés

ALBERT  Egy rendes apa azonnal véget vet

a harmincéves háborúnak

Beszél Wallensteinnel

RUBENS  Én mindenkivel beszéltem

ALBERT  Beszél Wallensteinnel

a svédekkel a dánokkal a franciákkal

különösen a spanyolokkal

infánsnőtől infánsnőig botorkál

lazán az angolokkal

a Buckingham Palace-ról elnevezett

herceggel tárgyal

és nyélbe üti a békét

RUBENS  Nincs amit jobban akartam

mint a békét

ALBERT  Nem tiszteltem önt apám

de szerettem

Apám fordítva gondolta

szeretni nem

de tisztelni

Nem

Fordítva gondolkodunk

ahol apám fényt lát

ott én árnyékot

RUBENS  Én mindenhol fényt látok

ALBERT  Erről beszélek

Apámnak minden természetes

ezért minden jó

Sőt szép

Apámnak a rút is szép

Apámnak természetes hogy él

természetes hogy létezik a világ

Isten

Isten annyira természetes apámnak

Hogy nem is érdekli

Isten annyira természetes apámnak

mint az edami sajt

Az edami sajt

mindig volt és mindig lesz

Kérem apámat ne szóljon közbe

Pogány

ön pogány apám

Gyáva pogány

mert apám föl sem fogja

hogy pogány

Apámnak az Isten

egy jóindulatú herceg

vagy hercegnő

aki nagyvonalú életjáradékot és udvari festő címet

szavatol apámnak

Egy biztosító társaság

ING Nationale-Nederlanden Biztosító RT

könyörögj érettünk

RUBENS Elég

ALBERT Neked az örök élet nem jelent

semmit

RUBENS Ne tegezz

ALBERT Igen apám

Apám a földi élet festője

Mutasson egy képet

ahol egy mákszemnyi

egy körömpiszoknyi

egy leheletnyi

transzcendencia van

Egy képet

mert apám élete

a képek élete

Egy képet amely mutatná

hogy az örök élet

ez a kérdés

valaha is foglalkoztatta apámat

Egy konkrét képet

RUBENS Mi van itt

művészettörténeti kurzus

Rubens-szakkör

Szálljatok le rólam

Imádkozzatok

ahogy egy halott jelenlétében

illik

és veszekedjetek az örökségen

ahogy egy halott jelenlétében

szükségszerű

ALBERT Apám nem féli az Istent

hanem szereti

Apám mindenkit szeret

RUBENS Igen

ALBERT Ne szóljon közbe

Bocsánat

Apám annyira elégedett

a világgal

a teremtéssel

Ez még az Urat is megnyugtatja

Megnézi apám egy képét

és csettint

De jó munkát végeztem

Fény

Apám nem csupán fényt lát mindenütt

de benne is fény van

Apám sugározza a fényt apám

Ne higgye apám

hogy nem tudom

mily nagy dolog ez

Hisz így ott is fény van

ahová a Teremtő már nem juttathatott

Gondolt már apám

komolyan az árnyékra

Ne szóljon közbe

Tudom hogy a festészetről

mindent

Istenem mindent

tud

Nem érti apám milyen

rémületes ez a minden

Mintha apám nem tudná

hogy a Teremtés tökéletlensége

az is része a Teremtésnek

Mintha apám nem tudna

a paradicsomi kiűzettetésről

a betegségről a fájdalomról a szenvedésről

a háborúról apám a háborúról

ANGYAL (mintha máshonnét szólna; például sötét lesz és világos, vagy az előző jelenetmegmerevedik, és valahogy megjelenik az Angyal [mint egy filmbevágás, klip], vagy kiszól egy képből, kommentál, lábjegyzetel)

Virág az ember

Csönd

Az embernek halála igen iszonyú

és röttenetes dolog

Mert először

sok betegséget fájdalmat

lelki és testi töredelmet sok bút

bánatot háborút és röttegést

az emberre hozván

végre az lelket

az testtől nagy rémülésekkel

és iszonyúságokkal minden tagoknak

és inaknak fájdalmával elszakítja

az testet döggé büdössé porrá és hamuvá teszi

Csönd

Döggé büdössé porrá és hamuvá

Virág az ember

(Eltűnik)

ALBERT Csak az a rohadt fény

Flandria mint a Paradicsom

Ön apám

a képeivel kijavítja a világot

Úgy viselkedik mint az Isten

Csönd

Ön apám

ön erős

nem is tud semmit a gyöngeségről

például rólam

Csönd

Mért kell reggel fölkelni

ez egy kérdés

egy kérdés melyet ön apám soha

soha nem tett föl magának

RUBENS Reggel az ember fölkel

egyébként nem volna reggel a reggel

ALBERT Ó apám legendás hajnali kelései

Együtt a tyúkokkal

RUBENS Együtt az ecsettel

ALBERT És még csak az sem igaz

hogy a munka

hogy a munka fölfalta volna

Workoholic egyfelől

Reneszánsz alkat másfelől

Apám ön egy reneszánsz alkat

RUBENS Ne szemtelenkedj

ALBERT Anekdoták

anekdoták sora

Ahogy egyszerre

fest beszélget a látogatókkal levelet diktál

és Senecát olvastat föl magának

Hiszen ön még halottnak is erős

Teli van tettvággyal

RUBENS Mindent megfestettem

ALBERT Ne legyél már ennyire elégedett

bazmeg

(Utánozza)

Utamat megfutottam

munkámat bevégeztem

mindent mindent megfestettem

nincs már dolgom a Világban

megtéhérek Éhégi Atyámhoz

Ugyan már

Soha egy másodpercet

Egyeztessük óráinkat

Soha egy másodpercet se szenteltél

az életedből

vagyis a munkaidődből

az Istennek

Csönd

De

egyszer

Mikor megijedtél hogy meghalok

Mikor a gyöngeség

a bennem tomboló gyöngeség

olyan erős lett

hogy már nem bírtam tovább

és zokogva a válladra borultam

és te szépen átöleltél

Remegett

minden

az egész testem remegett

és csak azt

csak azt tudtam mondani

apa nehéz olyan nehéz

Te ijedten simogattál

és hála Istennek

nem szóltál egy szót se

Akkor imádkoztál

rendesen imádkoztál

és szép szóval kérlelted az Úristent

ne szenvedjek annyit

RUBENS Előbb kérleltem

aztán kiabáltam

nem ezt nem Uram

ezt nem fogadom el

nem akceptálom

Aztán üzleteltem vele

egy képet

nem másolat nem műhely

én

fölajánlottam neki

ALBERT Apám

szokásával ellentétben

figyelmetlen volt

és így közel engedte magához

a szenvedést

Ön pánikba esett apám

Apámnál soha nem hal meg senki

senki

halni nem

hiába van odaírva

Seneca halála

Seneca nem

Krisztus sírbatétele

Krisztus nem

Caravaggiónál halott

apámnál nem halott

Nincs halál

Önnél nincs halál

RUBENS Félek a szenvedéstől

A szenvedés egy hülyeség

Nincsen értelme

Próbáltam

soha nem tudtam értelmet tulajdonítani

a szenvedésnek

Értelmet kihámozni

soha

A szenvedés a Teremtés butasága

Megalázza

csak megalázza az embert

Nem igaz hogy megtisztít

nem igaz hogy alázatra nevel

nem igaz hogy önismeretre nevel

hogy jobban megismerem magam

nem igaz

hogy jobban megismerem a világot

nem igaz

az Istent

nem igaz

ALBERT Nyissa ki apám egyszer a tévét

vagy gondoljon a harmincéves háborúra

Vagy nyissa ki a szemét

Emlékszik arra az öregemberre

Alig volt fiatalabb mint apám

A romos ház a folyó után

ha Het Steenből

jöttünk vissza Antwerpenbe

Château de Steen

apám büszkesége

a vidéki kúria

(Utánozza)

Összefestettem egy házat

Minden tégláról cserépről ajtókeretről

tudom

hogy hány munkaóra van mögötte

Hagyjuk

Reggel Antwerpenbe kocsikázni

Este Antwerpenből visszakocsikázni

Az öregember ül a rogyadozó háza előtt

a koszos udvarban

a sárban vagy porban

a szemét közt

egy sovány kutya

egy sovány kecske

bordák

csak a bordákra emlékszem

hasonlítanak a férfira

vagy a férfi rájuk

a bordák

mindig ott ül

rezzenéstelen arccal

maga elé néz

mindig

reggel ha Antwerpenbe

este ha Antwerpenből

és másnap is

A rezzenéstelen arcon

nem az öregkor bölcsessége

nem az idő nyugalma

nem apám Senecájának nyugalma

Azon az arcon nincsen semmi

csak üresség tompaság

A túlélés az élni akarás

brutalitása

az van ott

A fájdalom van ott

Hogy minden nap szenvedés

minden pillanat minden másodperc

Fáj a Földnek a létezés

És teremté az Isten az embert

az Ő hasonlatosságára

Ilyen tehát az Isten arca

kérdezem

Durva közönséges szenvtelen

hideg kegyetlen

kérdezem

Úgy hiszi apám

egy flandriai nemes nézőpontja

univerzális

Hogy egy ilyen tekintet

mindent

mindent lát

RUBENS Rubens vagyok

Mindent megfestettem

ALBERT A zsenialitásod mögé menekülsz

Leszarom a zsenialitásodat

És unom a zseniális képeidet

Dicsőség hírnév megenni lelket

A harc a démonnal

Nem látom a harcodat

a démonaiddal

RUBENS Nem démonok

nekem nem démonaim

nekem angyalaim

vannak

Neked démonjaid vannak

nekem angyalaim

Szeretlek fiam

ALBERT Tudom

Akár a képeidről is tudhatom

Ránézek egy képre

rólam készült

s látom

ezt a fiúcskát szeretik

Akinek így csillog a szeme

ilyen kedvesen pirospozsgás az arca

és haja ily fényesen hullik a vállára

azt

azt nyilván

azt nyilván mindenki

Nem sírok

csak a mondat

elakadtam a mondattal

Belesültem a szerepembe

(Mintha belesült volna a szerepébe)

Szerepek vannak apám

és én nem tudok köztük választani

Nem tudok

nem akarok

nem tudok

Nem akarom elfogadni

hogy előírt szerepek közt kell választanom

Hogy előre megmondjátok

Én egyedül akarom

Csönd

Apámat persze ez nem zavarja

A legmagasabb nívón

apám a legmagasabb nívón

játssza a szerepeit

Királyok fogadják

hercegek régensek régensnők

infánsok infánsnők

Antwerpen tiszteli önt

És szereti

Tiszteli és szereti

Ön csábít és hódít

mert ön szellemes és művelt

És kedves

Apám Ön egy kedves férfi

Nem csúfolkodom

Ritka a kedves európai férfi

Nem kedves

az európai férfi nem kedves

Ön apám kedves és nagyságot sugároz

Ki tudna ennek ellenállni

És akkor még a képeket

még nem is látták a képeket

Apám ön a legnagyobb élő festő

Csönd

De ha meghal apám

akkor nem apám lesz

a legnagyobb élő festő

Csönd


 

RUBENS Mi a nagyobb

a halál

vagy a köszvény

*

HELENE (vagy bárki más, az Angyal vagy egy Parasztlány a Paraszttáncból, Medici Mária, de lehet férfi is, Bacchustól Gödelig vagy többen akár)

„Kedves barátom, Ön egyszerre ragadtatja magát két, egymástól fényévnyire eső dologra, veszi a bátorságot, szenvedélyt, derűt, kedvességet, őrültséget, hitet és hanyatló, reneszánsz kiegyensúlyozottságot, egyszerre markolja meg rajtam azt, melyet az Ön társadalmi helyzetében lévő valaki, aki ha nem is rabja e helyzetnek, de felfogván ennek jelentőségét, nem maradhatnak előle rejtve e helyzetből fakadó kötelességek, melyek ha nem is korlátok, ha nem is sövények, de minden bizonnyal kis kerti utacskák, jól ápolt ösvények, melyeket elhagyni nem tanácsos, formák, melyek elvetése nem a szabadság, csupán a pallérozatlanság jele, és puszta betartásuk már önmagában is szellemesség, a formák tisztelete mint személyes kiválóság, nem markolhatna meg, és ugyanakkor mintha nem is volna testünk, csupán vágyunk és eksztázisunk, mely a végtelenbe hív, mintha nem érezné a keze a húsnak, a húsomnak, mondjuk ki nyíltan, áradó kövérségét, teltségét, kozmikusságát, pedig érzi, hiszen én magam is érzem, hogy érzi, nos Ön a markolással együtt, egy lélegzetvétellel mégis azt kérdi, minthogy ezt megtudni leghőbb vágya, minthogy a felébredt értelem, Fridell szavával, megzavarodván, ismét a vallás karjába vetette magát, így a két véglet összeegyeztetése és a vesztfáliai béke elkerülhetetlenné és ugyanakkor fölöttébb szükségessé vált, Ön egyszerűen, mintha tudnánk, mi az egyszerű, vagyis tudnánk, mi a bonyolult, azt kérdi, mi a barokk.

Sok ez így együtt, barátom. Ez a sok a barokk. Úgy, Rubens, most pedig megfestheti, amit markolva mindig is birtokolt, a világot. Konkrétan a seggem.”

*

RUBENS A köszvényről kezdetben nem tudja az ember, hogy az köszvény. A köszvény kezdetben nem köszvény, mert nincs neve. Csak aminek neve van, az valami. Csak amiről képet tudok csinálni, azt látom. Igaz, mindenről tudok képet csinálni. A köszvény nem kezdődik, hanem egyszerre csak van. Ott áll.

Megint a klip-effekt, Helenét látjuk „valahol”, Het Pelzken

HELENE Mije fáj Rubens

RUBENS (folytatja, az „eredeti helyen”)

Egyszer csak valami kicsi nehézség, nehézkedés, súly jelenik meg az emberben. Egyszerre ott van, már ott van. Nem olyan, mintha súlyokat aggatnának rád, és abba belegörbülnél. Hanem mintha egy titokzatos lény élne benned, egy kis állatka. Mászkálna az ereidben, a csontjaidban, csöndesen, finoman siklana, nem is volna semmi baj, ha nem éreznéd, hogy ez az ismeretlen lény, ez a nevesincs létező, nő benned. De bizony ezt érzed. Azt érzed, hogy nő benned valami súly. Még nem emeled nehezebben a lábad, nem mozgatod nehezebben a kezedet, melyhez már hozzánőtt az ecset, és ha mégis elejtenéd, ha nem is könnyedén hajolsz utána, nem vagy sudár nádszál, hát az tényleg nem vagy, de gondolkodás, fontolás és számolgatás, vagyis félelem nélkül nyúlsz utána. De hát nem is a mozgásodban érzed a nehezet, nem a mozdulatokra csap le a név nélküli szörny, amely most még csak mint valami kis állatka, nyúl, nyulacska vagy mókus, tengerimalac, hanem egyik nap már-már ártatlanul eszedbe jut, hogy van vállad, van lapockád, nem, ennél már többet, hogy a hátad egy súlyos tömb, márvány, de még inkább agyag, vizes, nyirkos agyag, egyik nap eszedbe jut, a másik nap érzed, érzed akkor is, ha nem gondolsz rá, lassan megmutatkozik, ki az úr a háznál; először egy anyagtalan, de immár helyhez kötött – a genius loci! – nehezülést érzel, amelyet szeretnél, most már szeretnél fájdalomnak nevezni, aztán következnek az izmok, vannak tehát izmaid, ez derül ki, a hátadon és főleg a nyakadon, a szép nevű „nagy csuklyásizom”, az izmaidat egyre inkább drótként érzed, hideg, merev drótok szelik át a testedet, dér lepte rozsdás vasak kavarognak benned.

HELENE („máshonnét”) Bolyong benned a fájdalom

akár a szégyen

RUBENS Bolyong benned a fájdalom, akár a szégyen. Aztán vége a bolyongásnak is, megérkeztünk. Megérkeztünk a csontokhoz. Rosszul mondom. Bárha a csontokhoz érkeznénk. A csontok végéhez érkezünk, az illeszkedésekhez, az átmenetekhez, igen, az ízületekhez érkezünk, melyek mintha homokkal volnának teltek, nehéz, kellemetlen vizes homokkal, egy gépnek érzed magadat, egy rozsdás, csikorgó, vacak tákolmánynak, hallod a nyikorgást, és érzed a homok súrlódását, hirtelen az az érzésed támad, hogy meghalt az állat, megdöglött az a lény, amely benned nemrég még élénken, majdnemhogy vidáman mászkált, a nyúl, nyulacska, vagy mókus, tengerimalac, megdöglött, de ott maradt benned, dögkút vagy, dögkút!

Mikor idáig jutottál, megnyugodsz. Úgy érzed, átlátod a helyzeted. Felfogtad, birtoklod, uralod. Még mindig nincs neve az állapotodnak, amit, helyesen, jó jelnek tartasz. Nem hazudsz magadnak, helyzeted nem nevezed jónak. A helyzet reménytelen, de nem komoly. A helyzet komoly, de nem reménytelen. A helyzet nem komoly, de nem is reménytelen. Mi is van még? Igen, a helyzet komoly, de reménytelen. Ez lesz a következő lépés.

Kicsit lelassulsz. Nyögsz. Szuszogsz. Ha megfordulsz az ágyban, munka. A dög benned, veled fordul. Miközben sikonganak a forgókban a homokszemek. De nem félsz. Beletörődtél, mert azt hiszed, hogy csak öregszel.

HELENE („máshonnét”) Nem

nem öregszel Rubens

öreg vagy

Csönd

Én fiatal vagyok

te öreg vagy

Csönd

You are my destiny

(Sír vagy nevet vagy egyiket se)

RUBENS Beletörődtél, mert azt hiszed, hogy csak öregszel. Élvezed a nagyvonalúságodat, tetszik neked, hogy így halad – általad is – az idő, és elfogadod, hogy ennek ára van. Látsz egy rendet, és látod benne a helyedet. Ez megnyugtató, tényleg. Nem félsz a haláltól sem, nem hessegeted el magad elől, nem kokettálsz avval, hogy örök életű vagy. De amikor halált mondasz, nem a férgekre gondolsz, akik a föld alatt lakmároznak belőled, hanem a mennyek országára gondolsz.

És akkor történik egy pici változás, melynek nem tulajdonítasz jelentőséget. Ez hiba. Hiba, de elkerülhetetlen. És ha felfognád a közelgő bajt, egyáltalán, hogy valami közelgés mint olyan volna aktuális, ez sem segítene, hisz ennek a közelgésnek épp a váratlanság a lényege. Nem úgy csap le rád, mint a vihar vagy a svéd király csapatai, vagy ülsz a Het Steen-i házad tornácán, és egyszer csak vad, vérszívó szúnyogok hada…

BACCHUS (vagy bárki más; „máshonnét”, kicsit részegen)

Hada

még hogy hada

Van

vagy volt

egyáltalán Hollandiában szúnyog

A szúnyog inkább katolikus

Egyáltalán van-e a tenger mellett szúnyog

a Duna mellett van

tudom ismerem vakarom

Lehetséges

hogy a szúnyog

par excellence

közép-európai jelenség

Egy centraljurópdrím

Nem

mégse közép-európai

ahhoz túl finom

nem elég brutális

Ha közép-európai volna

álomkórt terjesztene

Minimo calculo

Cecelégy

glassina palpalis

De hát az meg afrikai

Akarunk mi most a közép-európai kultúra afrikai eredetéről értekezni

Az élet kemény

Lehet hogy nincs

vallon flamand holland

szúnyog

Ismerik azt a viccet hogy

a belga appelplaccon

jobbra álljanak a vallonok

balra álljanak a flamandok

egy ember marad középen

a nagy térség közepén egyedül

Kohn

Nu tiszt úr kérem

hát az igazi belgák hova álljanak

Csönd

Szóval ha nincs szúnyog de facto

akkor legyen a szúnyog metafora de facto

RUBENS És egyszer csak vad, vérszívó metaforák hada…

BACCHUS („máshonnét”; legyint)

Reménytelen

És mi

igazi metaforák

igazi vérszívó metaforák hada

hova álljunk

RUBENS Szóval nem úgy, nem vihar, nem svéd, nem szúnyog, nem valami ismert vagy ismerhető, hanem valami kitalálhatatlan csap le rád, a nincs csap le rád, a lehetetlenség, ami van, ami egyszer csak a legvalóságosabb valóság, a váratlan ölelkezik a váratlannal olyan váratlanul, hogy elakad a szavad, semmit nem ismersz, semminek nem tudod megvetni a hátadat… Mintha sötétben fekete fények villannának, villannának!

BACCHUS („máshonnét”) Fekete fények Rubens

Akkor már tényleg baj van

Ha már látszik az alagút vége

mely szintén fekete

Sötét lesz

Afrika

Lehet hogy mégis

Afrikánál kötünk ki

Ki tudja tessék

ki tudja mi ez

Csönd

Néger segge az alagútban ha-ha

(Kérdezi)

Észak–Dél-probléma Rubens

A holland gyarmatosítás kezdete

mint kezdet

az európai nagyképűség vége

mint vég

mi Rubens

szép kilátások

A halál nem része

az életnek

a köszvény az része

RUBENS Az új változás nem más, mint egy kis könnyű zsibongás. Amely már nagyon is konkrét helyekhez kötődik, az ujjakhoz, az ujjpercekhez, a lábfejhez, főként a nagylábujjhoz, a nagylábujj, de ezt csak később fogod megtudni, a fájdalom trónusa, de hely a talp külső szegélye és a boka alatti lágy terület is, meg a könyök, a térd, mintha hangyák mászkálnának ott, de egy horrorfilmből, olyan hangyák hát, hogy minden pillanatban disznónyira nőhetnének, valamire készül a tested, de mire, vajon mire, a zsibongás, bozsogás már kijelölte a játékteret, csak nem tudod, mi lesz a játék. Kitörés előtti tűzhányó, az vagy, tűzhányó, csak tűz nincs benned, lassan már semmi sincs benned, csak a jövő, csak az, ami lesz. De mi az, vajon mi? Nem a dög van benned, nem a vizes homok, nem is a zsibongás, csupán az eljövendő idő – és ez mindennél rosszabb.

Ezt gondolod, ez mindennél rosszabb. Ez a nagy csapda, ez az igazi átverés, azt hiszed, ennél a várakozásnál nincs rosszabb, vagyis megint reménykedni kezdesz, és várod, hogy akkor történjék meg az a rossz, legyen végre itt, törjön ki a tűzhányó, legyenek disznó nagyságúak a hangyák meg a szúnyogok, az Antwerpen határában bóklászó yorkshiri szúnyogok, mindegy, csak történjék meg, minden jobb ennél, csak történjék meg végre.

És az Ég meghallgatja a te kérésedet. Ez az utolsó pillanat, amikor még tudsz, akarsz és lehetséges az Égre gondolnod. Ettől kezdve nincsen Ég, nem trónol ott a Mindenható, mert ettől kezdve csak a köszvény van, ő trónol mindenütt, ő a Mindenható. Csak történjék már meg.

És akkor megtörténik. De nem tudsz egy pontot kijelölni, hogy most. Nincs kitörés, ejakuláció, fájdalomszökőkút.

BACCHUS („máshonnét”) I can get no satisfaction

Jogdíjas

de pénz nem számít

RUBENS Animal triste post coitum, és akkor azonnal triste, száz százalékig triste, azonnal minden után vagy egy jeges, örök jelenben; a fájdalom nevetségesen kicsiny helyekre koncentrálódik, ilyen a nagylábujj bütyke, lázad van és hidegrázásod, éget és elönt mindent, illetve éppen fordítva, te zsugorodsz oda a fájdalomhoz, oda le a nagylábujj bütykébe, azonos vagy a bütyökkel, az égető lüktetéssel, amelyen kívül nincsen más, nincsen a spanyol király, nincsen az angol király, nincsen a svéd király, nincsen a német-római császár, nincsen az infánsnő, nincsen Hallgatag Vilmos fia…

BACCHUS („máshonnét”) Az ő mamája

kúrt félre

a Rubens papájával

csak hogy értsék

RUBENS Nincsen semmi, még a képek sincsenek.


Csönd

A bütykön kívül talán csak Richelieu bíboros van. A mennyek országa sincs. Csak a csont, csak a lüktetés, csak a fájdalom. És terjedni kezd benned a fájdalom, belakja egész testedet. Lakást talál benned. Lakhelye leszesz a fájdalomnak. A fájdalom egy gonosz Tante…

Helene „máshonnét”, mosolyog és kötöget

…mindkét kezében kötőtű, ragyogva hazudja, nekünk köt réklit, sálat, pulcsit, pedig csak arra vár, hogy beléd mártsa a tűit. Igen, a fájdalmat metaforákkal csitítanád, szavakhoz menekülsz, innét látszik a baj nagysága.

Az örök fájdalom, akár az örök kéj, fárasztó. Fáradt vagy. Belefáradtál a fájásba, nagyon nem akarsz semmit, azaz magadat nem akarod. A fájdalomtól púposodsz. Se hús, se izom, se csont: a fájdalompúp vagy. Fájáspúp! Fájáspúp! Akinek így fáj minden porcikája, miként hihetné, hogy valaki is szereti őt?!

(Odamegy Helenéhez)

Engem nem szeret senki. Én mindenkit szeretek.

HELENE Az kevés édes Rubens

RUBENS Én mindenkit szeretek, engem meg senki. Mindent megfestek, és amit megfestek, szeretem. És engem nem szeret senki. Ez az igazság. Az igazság!

HELENE Mije fáj Rubens

RUBENS Az egész Rubens!


Csönd

Ekkor megpróbálod a fájdalmat lekenyerezni, simogatni kezded a kötőtűit, és szerelemért könyörögsz neki. Vigyázz rám, édesem, hiszen minden olyan törékeny, az ember oly törékeny, vigyázz rám, rád bízom magam, te legyél az, aki megóv minden bajtól. A fájdalom édesen elneveti magát…

Helene édesen elneveti magát

BACCHUS („máshonnét”) Édesen tessen nevetni

Helene nyelvet ölt

RUBENS …legyen, ahogy akarod, drága Rubens, gyönyörű férfi, festők festője – és ekkor, arcán megvetéssel, undorral és ellenséges kéjjel beléd döfi a kötőtűit. Beléd döfi. Beléd döfi.

HELENE (simogatja, kényezteti [a kötőtűkkel?], mintha nem is hallaná)

Sohase festettél beteg asszonyt Rubens

RUBENS (fájdalomtól púposan, öntudatosan)

Amiképpen beteg tüzet sem lehet festeni

*

GÖDEL Engedelmével Kurt Gödel

Matematikus

Metamate

RUBENS Pardon

GÖDEL  Meta-matematikus

RUBENS  Rubens festő és mázoló

GÖDEL  Értem

Ezt a szót használom a legtöbbször

értem

vagy ami ebben az esetben ugyanaz

nem értem

Értem

ne higgye hogy nem értem

Festő és mázoló

Tudom nem az álszerénység beszél önből

Egy zseni nem is tud álszerény lenni

Nem magamról beszélek

A huszadik században nincs zseni

megszűnt ez a műfaj

Okosságok vannak

Ön Rubens mester

jelzi

és igaza van

a kettőnk közti különbséget

A felfogásunk közti különbséget

RUBENS  Nekem nincs felfogásom

GÖDEL  Ez is egy felfogás

Látom

rosszkedvű

Tudom

tudni vélem

értem mért

Ez is a felfogásainkhoz tartozik

Ön azért rosszkedvű kedves Mester

RUBENS  Tényleg rosszkedvű vagyok

GÖDEL  mert meghalt

Önnek ez

vallja be

a kedvét szegte

A halál miatt

elment a kedve

az egésztől

RUBENS Ez így pontatlan

Épp a halál miatt

nincs egész

És nekem az egészhez volt kedvem

GÖDEL Igen

ha jól értem

Ön mindent szeret

ami van

és nem érdekli

ami nincs

Önt a van érdekli

engem meg

matematikus vagyok

a lehet

Egy személyes ok

volna még egy személyes ok

amiért kedvelem ezt az állapotot

a halál utánit

Csönd

Enni

mert itt nem kell enni

Enni

az volt a legrosszabb

Tudja Rubens

én senkiben

én senkiben a világon nem bíztam

Csupán két emberben

Én senkiben

Ön mindenkiben

Talán csak Richelieu-ben nem

Jó persze ő úgy van kitalálva

az ember akiben nem bízunk

Meg talán gyanakodott

egy kicsit talán gyanakodott

az édes Van Dyckra is

hogy esetleg ellágyul

hogy a felesége ellágyul

ennyi grácia és tehetség láttán

Ez összesen kettő

kettő aki nem

nálam meg

kettő aki igen

A feleségem és Einstein

De Einsteinnél csak teázni lehetett

Rémes tea és száraz keksz

Az is rémes

A németek teája rémes

Soha ne teázzék némettel Rubens

Sörözni igen

teázni nem

soha

A feleségem etetett

bizalom

Amikor kórházba került

nem volt aki etessen

RUBENS  És mi történt

GÖDEL  Nem volt aki etessen

bizalom

Nem ettem

RUBENS  És mi történt

GÖDEL  Lássa

hát itt vagyok

Harmincévesen

harmincévesen nekem már elegem volt

az életből

Önnek sose

Ön soha nem telt be az élet csodálatával

Én szívesebben mondok világot

Nem élet

világ

Szem mondja ön

a világot a szem teremti

sőt a festés

Megfesti van

nem festi meg nincs

Agy mondom én

a világot az agy teremti

Itt van például

csak példa nem szakterületem

a nem-euklideszi geometria

Arcátlanság talán

az ön jelenlétében

az ön szeme jelenlétében

geometriáról szólni

A térben ön jobban eligazodik

Bár olykor

a jobb rosszabb

A szem befolyásolja a fogalmakat

Definiálunk egy fogalmat

és jobban hiszünk a szemünknek

mint a definíciónak

Nézni is nehéz elismerem Rubens

de gondolkodni is

tisztán gondolkodni

nehéz

Nincs könnyű gondolkodás

A gondolkodás komoly

komolyak a következmények

Új fogalmak új világok

A nem-euklideszi

RUBENS  Mit lovagol ezen a

nem-euklideszin

Nem is szakterülete

GÖDEL  Mert jól mutatja

a felfogásaink közti

RUBENS  Nekem nincs felfogásom

GÖDEL  De különbség van

Nos

mit is akartam mondani

RUBENS  Ez is egy felfogás

GÖDEL  Érdekes

azt hittem

a szemnek

nincs humorérzéke

Nos

a gondolkodás

a fogalmak

Az ember a semmiből

képes új világot teremteni

RUBENS  Én meg a mindenből

teremtettem új világot

Ezt az egyet

ami van

Újrateremtettem a világot

hogy látni is lehessen

Csak a képet lehet látni

és a világ

önmagától önmaga által

nem kép

Jöjjön professzor úr

ezt nézze meg

Egy helenés kép és az élő Helene

A nők

Önt ugye nem nagyon

a nők

nem nagyon érdeklik

GÖDEL Inkább a fogalmak valóban

Meg hogy ki adja az ételt

Ételt csak a feleségemtől

És Einsteintől

De Einstein

RUBENS Tudom

Rémes tea rémes keksz

(Rámutat Helenére)

Látja

ez egy nő

(Csönd; aztán a képre mutat)

De ez az igazi

itt látod

ki ez a nő

ez az élő a valóságos

ebbe bele lehet markolni

(Belemarkol, természetesen nem a képbe,

hanem az élő Helenébe)

GÖDEL  Látom

a kis paradoxonok

a petit paradoxonok nem idegenek öntől

De látom azt is

azt hiszi

a paradoxon a gondolkodás fűszere

érdekesség zavarba ejtő poén

Nem

a paradoxonok mélyebben tartoznak hozzánk

Itt van ez a nő

RUBENS  Helene

GÖDEL  Minden bizonnyal

Most már én is látom

És most tegyük fel

Rubens

tegyük fel hogy aláírjuk

RUBENS  Hová alá

A nő alá

GÖDEL  A kép alá

ez egy képaláírás nem nőaláírás

aláírjuk

Ez nem egy nő

Ért engem Rubens

Hosszú csönd


 

RUBENS Ne higgye hogy buta vagyok

Gondolkodtam

úgy mondom

De

ez egy nő


Nézik Helenét

Talán

talán azt

mégis aláírhatnánk

Ce n’est pas une pipe

GÖDEL  Rubens

Ön nem egy hegeliánus

*

GÖDEL (Helenét bámulja és a többi [leleményesen])

A szavak árulása

Ez önt Rubens hidegen hagyja

Mondatok

nem érdeklik a mondatok

szavak

nem érdeklik a szavak

Niels Bohr egyszer

mosogatáshoz készülődött

Passzionátus mosogató volt

A mosogatás

és az atomok

ez a kettő foglalkoztatta

a mosogatás egyfelől

az atomok másfelől

A mosogatás mondta Bohr

mint a nyelv

Koszos a víz

koszos a törlőruha

mégis tiszta lesz a pohár

Tisztázatlan fogalmak

tisztázatlan érvényességű logika

és mégis a remény

hogy tisztaság

hogy tisztaságot teremthetünk

Nagyon közel Helenéhez, ezt neveztük feljebb leleményesnek

RUBENS Fess és ne kényeskedj

ezt mondtam a tanítványaimnak

fess és ne kényeskedj

ezt mondtam magamnak is

És betartottam

GÖDEL (Helenét csodálva) Az absztrakt fogalmak harmóniája

Helene „megmutatja magát”

Tiszta matematika

A gondolat mint természeti erő

RUBENS  Értem

mire gondol

A gondolat súlya

Például

Valakit például

fejbe csapni

fejbe csapni a logika könyörtelen bunkósbotjával

Értem

Szellemes

GÖDEL  Érti félre

Ön Rubens nem képes kilépni

a világból

Ez a világ oly tágas és nagyszerű

egyebek közt épp ön által

hogy ön itt jól elvan

Azt hiszi Rubens

én metaforákban beszélek

Nem nem nem

Úgy értse Rubens

mintha a gondolatnak tényleg lenne súlya

Mintha volna mérleg

amely ezt tudná mérni

Önök hollandok

RUBENS  Flamandok

mynherr Gödel

flamandok

GÖDEL  Flamandok

Önök flamandok gyakorlatias emberek

Szeretik mérni

megmérni a dolgokat

egy rőf két kiló három mérföld

Mi németek

ahogy Horst Köhler mondja

az ideák országa vagyunk

A nem-euklideszi világ

RUBENS  Mit akar már megint evvel

Mit lovagol ezen

Nem is szakterülete

BACCHUS („máshonnét”, kicsit részegen)

Látom

kézbe kell vennem a dolgokat

Proszit

Nekem szakterületem

nekem minden szakterületem

sör bor pálinka nők eukaliptusz

Eukleidész

nekem mindegy

(Professzorosan)

A geometria kialakulását az emberi és az állami élet szükségleteinek kielégítése ösztönözte. Az írott emlékek is ezt tanúsítják, miszerint Egyiptomban és Babilóniában kb. 4000 évvel ezelőtt a terület és térfogat mérésére szabályokat állítottak össze. A geometria (földméréstan) szó is erre utal. A babilóniaiaktól és egyiptomiaktól a görögök vették át a geometriai ismereteket, és ők jutottak arra a gondolatra, hogy a tapasztalati úton szerzett geometriai ismereteket logikai ellenőrzéssel lehet megbízhatóvá és pontosabbá tenni. A nevezetes görög matematikusok: Thalész, Anaxagorasz, Püthagorasz, Platón – és akkor jött Eukleidész az Elemek című művével, melyben a geometria rendszerét alapfogalmakról szóló alaptételekre (axiómákra) és meghatározásokra (definíciókra) építette föl.

Proszit

Mindenki aggódik

itt a színházban aggódnak

Aggódószínház

aggódódramaturgia

aggódnak hogy nem értik

Eukleidész

nem értik

nem-euklidesz

nem értik

Egyszerű

ha én értem

te is érted

és én értem

Aggódóművészet

Proszit

Pont egyenes szög satöbbi

Ezek az alapfogalmak

És akkor van öt

fájv

axióma

ezeket nem bizonyítjuk

elfogadjuk mint igazat

Például hogy minden pontból minden ponthoz

húzható egyenes

Ez így van és kész

És akkor van az ötödik

Hát ez nagyon híres

Ez híresebb mint Rubens és Gödel együttvéve

Még nálam is híresebb

Ez a párhuzamosok axiómája

egy egyeneshez egy külső ponton át egy párhuzamos húzható

kábé így szól

Nem akarom bonyolítani

Proszit

De ez ugyanaz

minthogy a háromszög szögeinek összege

száznyolcvan fok

Gimnáziumi anyag

Namármost

most tessék figyelni

Ezt az öt axiómát elfogadva

bizonyíthatók be a tételek

a geometria tételei

és ez így együtt az euklideszi geometria

A gyakorlati életben

a mindennapokban

hétfő kedd szerda

satöbbi

ezt használjuk

De ez a párhuzamossági axióma vagy posztulátum

gyanús volt

gyanút keltett

gyanúba gyött

Túl összetett mondták

inkább látszik tételnek mondták

És megpróbálták

a másik négy segítségével

bebizonyítani

A szegények

De nem tudták

Ekkor azt tételezték föl

figyelem föltételezés

hogy az 5. axióma nem igaz

vagyis egy egyeneshez

bármely

rajta kívül eső

ponton keresztül nemcsak egy párhuzamos húzható

hanem sok vagy egy se

És az derült ki

hölgyeim és uraim proszit

hogy a régi négy

meg az új axiómára

is felépíthető egy geometria

és ezt hívjuk

hogy hívjuk ezt

ezt hívjuk

na

nem-euklideszi geometriának hívjuk

Magyar vonatkozások

vannak magyar vonatkozások

Bolyai János matematikus

a nem-euklideszi geometria atyja

de hagyjuk a magyar vonatkozásokat

nem terhelem önöket a magyar vonatkozásokkal

A magyar vonatkozások

terhelők

mindig terhelők

Bern 1954 terhelő

1956 forradalom terhelő

Jövő órán feleltetés

Holnap korrepetálás

GÖDEL  Agy

nem agyjáték

a nem-euklideszi világ

az nem agyjáték

Ugyanolyan létező világ mint az euklideszi

az tehát amit látunk

Nemet mondtunk valamire

nem igaz az ötödik posztulátum

ezt mondtuk

és ebből a nemből

egy hatalmas igen lett

egy új világ

RUBENS (Helenén rajzolja) Brave new world

Egyenes

itt egy egyenes

micsoda egyenes

ennél egyenesebbet nem kívánok

senkinek

És itt egy pont

micsoda pont

ennél pontabbat nem kívánok

senkinek

Namármost

kedves német barátom

apropos német

Goethe

Goethét nem ismerhettem

Sajnálom hogy Goethét nem

Goethe nekem való

Goethét értem

és ő is engem

Lássuk csak

Ezen a ponton keresztül

húzok egy párhuzamost

evvel a kiinduló egyenessel

De csak egy van

Nézze

a többi metszi

Lássa ez is metszi

ez is

Metszi metszi

És ez nekem elég

metszi

Nekem az a világ nincs ahol nem metszi

Nézze metszi metszi

(A képeire mutat)

Metszi

Nem elég?

Mit akar még

Többet akarnak

maguk németek mindig többet akarnak

Többet akarnak

így a kevesebbet se birtokolják

Ideák

az eget akarják

de még az Odera–Neissét is csak

ajándékba kapták

Az ég egyfelől

az Odera–Neisse se másfelől

Én sose mondtam hogy nem

Mindig azt mondtam igen

igen legyen

és lett

Itt van nemde

GÖDEL  Itt van

RUBENS  Minden itt van nemde

GÖDEL  Minden itt van

RUBENS  És a mindennél nincs több nemde

GÖDEL  Itt ellenkeznék mester

többféle minden van

Láttam ahogy ott

itt

húzogatta azt az egy árva párhuzamost

Szegény párhuzamos

Az euklideszi geometria

mint az igazság metaforája

Nincs egyedül mester

sokan gondolják gondolták így

Háromszög

Megkérhetném

hogy lépjen közelebb

a hölgyhöz

Konstatálja hogy a háromszög szögeinek összege

száznyolcvan fok

és egyszersmind konstatálja

hogy a világban igazság van

A rendszer működik

és a rendszer igaz

Van igazság és megismerhető

Akkor tehát ott az a háromszög

És most tegyük föl Rubens

ne szuszogjon

tegyük föl hogy ama háromszög

szögösszege

ne szóljon közbe

de azért vegyen levegőt

nem száznyolcvan fok

Nagyobb

vagy kisebb

de nem száznyolcvan

Ne kezdje méricskélni

a mindenit a gyakorlatias

holland fajtájának

RUBENS  Flamand

GÖDEL  Flamand

Nem száznyolcvan

higgye el

Húzogassa csak a párhuzamosokat

Nem metszi nem metszi

Érti

Nem érti

Maga csak akkor érti ha megfesti

Csönd

Hát akkor fesse meg azt a nőt Rubens

ezt az új nőt

az új háromszöggel

Újrakezdheti az egészet

Fesse meg

az egész világot

az új világot

kiindulva ebből a háromszögből

RUBENS (önérzetesen) Egyszer már megfestettem

Akkor is

akkor is a háromszögből

Csönd

ebből indultam ki

*

EGY RUBENS-ALAK Akkor most

Mik

Mik is

A nem-euklideszi asszonyok

EGY MÁSIK RUBENS-ALAK (vállat von)

Nem szögletesek

*

GÖDEL  Akarja

Kívánja

Szeretné

hogy elmagyarázzam a Heisenberg-féle határozatlanságirelációt

HELENE (közbeszól) Nincs mit ennél inkább akarnék kívánnék szeretnék

GÖDEL  Rubens

a világ megfesthető ön szerint

az ember végtelen ön szerint

a megismerésnek

legföljebb

gyakorlati határai vannak ön szerint

És mindebben ön

ebben az elrendezésben

ebben a perspektívában

a Teremtő jóindulatát látja

Rubens

Önt megtéveszti lefegyverző tehetsége

Ön annyira tehetséges

hogy ezt közvetlenül a Teremtés javára írja

Ha ön hiú volna

gratulálna az Istennek

Rubenshez

Bocsánat

De azt tényleg minden pillanatban

látja érzékeli vágyakozza

hogy az Isten az embert

a saját képmására

teremtette

Korlátok

Rubens

az ön számára nincsenek korlátok

Talán csak a köszvény

Az én évszázadom

a korlátozások évszázada

Nagyságos asszony

megkérhetném

föl s alá

volna szíves itt

föl s alá

járkálni

Úgy úgy

Kiválóan járkál

Rubens figyeljen figyeljen

Járkál

most itt van most meg amott

hol gyorsabb hol lassúbb látjuk

Tegyük fel hogy

a nagyságos asszony

egy elemi részecske

Most nézze meg újra Rubens

Elemi részecske ne felejtse

Akkor vagy azt tudná róla hogy

hol jár ott ott

vagy azt hogy

 mekkora a sebessége

RUBENS A nők kiismerhetetlenek

(Helenének)

Kiskegyed

de hát kiskegyed nem is

elemi részecske

GÖDEL Jól van elfogadom

mert nem érdekel

elfogadom

hogy a világ olyan mint a nők

Rubens

érti

nem azért nem tudja

mert nem elég jók a mérőeszközei

Hanem elvileg

elvileg

nem tudhatja

A világ legjobb detektívje

az se tudna segíteni

Pontosan bemérhetné

a nagyságos asszony helyét

ott ott

aztán a sebességét

lassú lassú gyors

De egyszerre a kettőt sose

Azért ez nemde

meglepő Rubens nemde

RUBENS Szántszándékkal selejtet

nem hiszem

Az Úr szántszándékkal nem teremtett selejtet

Hogy úgy mondjam

nem bűnöst teremtett az Úr

hanem szabad embert

aki így szabad a bűnre is

Nagy különbség

GÖDEL Nézze

én metaforaként használom az Istent

Nem állítom hogy

a metafora irigy

de arról gondoskodott hogy

ne nőjünk az Égig

Ön Rubens

olyan magasan van

ab ovo majdnem az Égben

hogy ezt nem látja

Az ember méltósága

az ember végtelensége

ezt mondja ön Rubens

Az ember méltósága

a végesség belátásának képessége és bátorsága

ezt mondom én Rubens

Most én mondom hogy

szabad az ember

korlátosságában is szabad

Mert tekintsünk például

(Helenéhez)

jöjjön nagyságos asszony

egy kellőképpen bonyolult rendszert

RUBENS Azt mondta a fogalmak

a fogalmak érdeklik nem a nők

azt mondta

Ön Gödel egy depresszív alkat

Enni se szeret

Hát persze hogy csak a korlátokról beszél

mindig a nemről

GÖDEL  Nem ért engem Rubens

RUBENS  Tessék

megint egy nem

GÖDEL  Az agyam nem depresszív

olyan mint a maga képei

az agyam

sugárzó

(Helenén mutatja)

Szóval van egy bonyolult és rendben lévő rendszerünk

a részletek nem érdekesek

RUBENS  Már hogyne volnának érdekesek

a részletek

Személyesen ellenőriztem mindig mindent

Részmunkákat kiadtam

Brueghel virág

Snyder madár

de minden mögött

én álltam

én Rubens

GÖDEL  Ne bosszantson Rubens

mert olyat mondok

hogy egy szót sem ért belőle

Tudok én másképp is beszélni

más húrokat pengetni

Rekurzív függvények Berry-paradoxon

Akarja

Úgyhogy ne kellemetlenkedjék

Tehát

RUBENS  Milyen izgatott Gödel

GÖDEL  Hát persze a szépség a szépség Rubens

Van tehát egy

mondjuk így

jó rendszerünk

akkor be lett bizonyítva

én bizonyítottam be de ez most mindegy

hogy szükségszerűen Rubens szükségszerűen

jutunk olyan állításhoz

amelyről nem tudjuk eldönteni

igaz-e vagy hamis

Érti Rubens érti

Hiába okos mint a nap Rubens

akkor se

Igaz hamis

nem tudja

mert nem tudhatja

Elvileg se tudhatunk mindent

Érti

Érti a nem értést

Bábel tornya

Hát nem sajátos ez Rubens

az Úr jónak látta összezavarni a nyelvünket

Nem tartotta helyénvalónak

hogy túlzottan értsük egymást

De tovább megyek

Szóval

nagyságos asszony ne ficánkoljon

szóval ha a Teremtés rendben

a Teremtő jóindulatú

akkor nem tudhatunk mindent

Következésképp

ha mindent tudunk

akkor nix rend nix jóindulat

akkor baj van az alapokkal

akkor férges a Teremtés

Ha ön Rubens

ahogy szereti mondogatni

mindent meg tud festeni

ha a világ megfesthető

akkor az éppen bizonyíték volna

a világ ellen

az Úr ellen

az Úr jó szándéka ellen

RUBENS  Mennél tökéletesebb

volnék én

annál tökéletlenebb

a Teremtés

GÖDEL  Bravó

RUBENS  Mely Teremtésnek

én is része vagyok

GÖDEL  Bravó

Ez a paradoxon

a dolog lényege

Csönd

Tudja

hogy hívott gyerekkoromban

a mamám

Herr Warum

így hívott

RUBENS  Miért

Helene etetni kezdi Gödelt

GÖDEL  Maga nem a feleségem

És nem is Einstein

*

RUBENS Akár egy német

Unom fiam a szigorodat

Neked nincs is farkad

csak elveid vannak

Megengedem tiszteletre méltóak

Fecsegni dumálni beszélgetni csak úgy

cél nélkül

a jó a barátság érzetéért

Te képtelen vagy társalogni

Minden mondatodnak értelme van

rémes

Minden mondatod

jelent valamit

És elvárod hogy

minden mondatom

fontos legyen

szükségszerű

rémes

tartalmazzon valami lényegest

Ha nincs mit mondanod

hallgatsz

De hát ez embertelen fiam

Csönd

Imádkozzatok

ahogy egy halott jelenlétében illik

és veszekedjetek

ahogy egy halott jelenlétében szükségszerű

ALBERT Mit ripacskodik apám

Mintha apám

nem szigorú munkás

lett volna

a tehetségének a rabja

a munka fegyelmezett dicsőítője

A farkam egyfelől

az elveim másfelől

Ugyan már

Mintha apám

az érzékei rabja lett volna

Apám érzékisége

nem a kéjvágyát növelte

nem a kéjvágyának a szolgálatába állította

a művészetének a szolgálatába állította

Apám szeretőt se tartott

RUBENS  Alig

ALBERT  Bár tartott volna

Akkor nem minden volna ott a vásznon

Minden ott a vásznon

Csönd

Jól van

imádkozom és pörösködni fogok avval a nővel

BACCHUS („máshonnét”) Egy kövér meztelen szoprán

Kell ide egy

kövér meztelen szoprán

hogy a fiú azt mondhassa

Anyám te egy kövér meztelen szoprán vagy

HELENE (ugyanonnét) Kövér és meztelen és

fiatal

ALBERT  Pörösködni fogok

avval a nővel

apám feleségével

kit az ön utasítása szerint apám

anyámnak

kell szólítanom

anyám anyám anyám

Noha éveinek száma

megegyezik az enyéimével

és akit ámulva bámul az egész világ

Az egész világ

tiszteli

anyám valagát

Ne szóljon közbe apám

A seggét a csöcseit a rózsásan fénylő sonkáit

Nem tudsz úgy belépni egy képtárba

hogy ne ő

az anyám kilóra mért hústömbjei

Belépek hústömb

Belépek belépőjegy hústömb anyám

(Csönd; halkan)

Mindenütt őt látom

nem tudom úgy becsukni a szemem

hogy ne ezt a hústengert lássam

ringani

völgyeket öblöket dombokat

árnyékokat fényeket

ingásokat rengéseket mozgásokat

Ha alszom ha ébren vagyok ha imádkozom

csak anyámat látom

Aki nem is az anyám

Belefulladok a zsírba

az édes zsírba

RUBENS  Ne félj a hústól

A hús az ember

Ne félj a világtól

Ne menekülj

Kicsi fiam

Te az Istenhez is csak menekülsz

Az Isten nem egy életmentő csónak

fölfújható gumicsónak nem

ahová

az utolsó pillanatban

felkapaszkodhatsz

az élet gonosz árjából

Az Isten

nem mentőöv nem egy oxigénsátor egy vastüdő egy művégtag

Az Isten fiam nem egy Bayer-Aszpirin

ALBERT  Ne beszéljen Istenről apám

Ha valaki ne beszéljen Istenről

akkor apám

Csönd

Még csak ne is hallgasson Istenről

Ne csináljon úgy mintha

érdekelné az Isten

Ne csináljon úgy mintha

én érdekelném

RUBENS  Nem csinálok úgy

ALBERT  A prémes nő

Magát az anyám se

érdekli

Magát apám csak az anyám

segge

érdekli

Minden segget

a hatalmas oeuvre

minden seggét

minden egyes hátsófelet

saját kezűleg

Nincs egyetlenegy tompor se

amelyet ne

beleszámolva a lóseggeket is

Arrébb lökdöste a segédeket

és avval a maga zseniális ecsetjével

megérintette a vásznat

Csönd

Megérinti

és ettől megváltozik minden

igen

maga apám nagy varázsló

ezek a seggek

kozmikus seggek

kozmosz-seggek

miközben megmaradtak seggnek

mindközönséges seggnek

nix metafora

gyönyörű rózsaszín valagok

a világ maga

a teljesség

Nemcsak a kéj a mámor helye

az életöröm helye

Élni jó

ezt mondják a maga seggei apám

Csönd

Az egyetlen hely a világon

ahol nem félek

Elképzelem magamat ott

mint egy dombon

és nem félek

Ez a maga nagy varázslata apám

RUBENS  Én nem tudok félni

Én csak a köszvénytől félek

ALBERT  Maga reménytelenül boldog apám

RUBENS  Ne sírj kisfiam

*

A keresztről levétel kép, Albertet veszik le

ALBERT  A nem létező Isten

őt szereti apám

és az is szereti apámat

igaz-e

A létező Isten

őt nem szeretem én

és az se szeret engem

igaz-e

*

Az eddigi képek helyén üres vászon; nagy csönd

RUBENS (játszik a mondattal)

Rubens meghalt

Rubens meghalt

Rubens meghalt

Rubens

meheg

hahalt

Mondat ez

Mondatnak mondat

(Észreveszi az üres képeket)

Hol vannak a képeim

A képeim

az életem

az Istenem

És a seggek

Hol

(Pofát vág)

Állítólag

Állítólag a meg nem festett képek képeim

Azok a képek

Amelyeket nem festettem meg

állítólag

Csönd

De én mindent megfestettem

Csönd

Amit megfestettem az minden

(Ujjongva)

Rubens meghalt

Rubens meghalt

Rubens

Én én én

meheg

hahaltaham

De jó

Zene

Csönd