Bertók László

AZ ANYJÁNAK AKARNA MEGFELELNI?


 

Az anyjának akarna megfelelni? Még mindig?

Az álomnak, amelyet az apja és a többiek (a

„felnevelő közösség”) ábrándjaiból,

leginkább átélve (kritizálva, megtoldva, kiszínezve),

legteljesebben, legszebben az anyja

közvetített (álmodott?) neki? Az érzésnek, amely

gyerekkorában az anyja vágya (fantáziája?,

káprázata?) nyomán állandósult benne, s folytonos

(lankadatlan) erőfeszítésre, megújulásra,

bizonyításra kényszerítette? A félelemnek

(stressznek?), amely a kudarcot, a megszégyenülés

lehetőségét is odaigézte (odagördítette) minden

döntése, mozdulata elé? Az anyjára emlékeztető

örömnek (kielégülésnek?, megnyugvásnak?,

katarzisnak?), amely a rendesen, tisztességesen,

szépen elvégzett munkát követi (követheti)?

Valami felsőbb (hatalmas?, titkos?) erőnek

(rendnek?), amelyet tudtán kívül szolgál, ami előbb

vagy utóbb visszajelez, s jutalmaz, ha önfeledten

(odaadóan, testestül-lelkestül) „teljesít”,

megbüntet, ha ímmel-ámmal, a képességei alatt?

A felsőbb erőt is megkérdőjelező (bíráló?,

fumigáló?) szellemnek (hajszának?, öntörvénynek?),

amely egyre sebesebben, magabiztosabban

(idegesebben?, cinikusabban?) viszi, sodorja,

száguldtatja (a valót is, az álmot is) a végső pont

(cél?, fal?, kiegyenlítődés?) felé, s azt játssza, hogy

a pillanatnyi (a személyes?) megmaradás feltétele

a neki való feltétlen (tevékeny?, számító?,

belenyugvó?) engedelmesség?

Önmagának csak,

akinek megfelelni (úgy tűnik) sohasem tud már?


 


 

FÁTYOL. FÁTYOL. KÖDFÁTYOL


 

Fátyol. Fátyol. Ködfátyol. Meg lehet fogni, de

csak a saját testedet fogod. Újra próbálod,

belekapsz, s (mert türelmetlen vagy)

egyre nagyobb fájdalmat okozol magadnak.

Semmi. Rajtad kívül semmi sincs benne.

Nem találod? Merthogy a foghatóból eleged van,

valaki, valami (a hiányzó anyag?) játszik veled?

Ha a nyavalyáidon, a képességeiden, a határaidon

túlit nyakon csíphetnéd, s rajta át (a közepéről?,

a túlsó végéről?) nézhetnél, fordulhatnál ide

(hova?), könnyebb volna? Mi?

A rigó az esőcsatorna mögött már egy hete

megépítette a fészkét, aztán eltűnt. Elkapta a

macska? Nem értek meg a petesejtjei (a tojásai)?

Mészhiány? Szennyezett levegő? Kozmikus

sugárzás? Hiányos táplálkozás? Idegállapot?

A politikus fehér elefántot varázsol elő

a kalapjából, körberöpüli vele a termet (a teret,

az országot), s ha kikapcsolod, egy akarnok légy

s egy éhes szúnyog zümmög a szobában.

Felállsz, tornázol, hogy a belvizet, s a víz

tetején lebegő (hideg, késéles) jégdarabokat,

a jégbe fagyott növényi, állati maradványokat

kirázd a tagjaidból, s levegőért kapkodó mezők,

rétek, üzekedő bokrok, aprószeg madárfüttyök

suhognak (lihegnek, csilingelnek) ki belőled.

Megőrültél? Az egyértelmű, a hihető, a fölfogható

(az éltető?) jelek a nyakadon, a derekadon,

a szíveden keresztül (belülről, maguktól)

jutnak el a szemedbe, a füledbe, az agyadba.

Mit akarsz még?