BABITS JÓNÁSA ANGOLUL


 

Babits Mihály: Jónás könyve – The Bookof Jonah

Fordította Tótfalusi István

Tiara Kiadó, 2004. 75 oldal, 2200 Ft


Babits Mihály verses példázata a költő és általában a gondolkodó ember feladatáról a történelmi katasztrófákkal teli világban, olyan mű, amely feltétlenül igényt tarthat az idegen nyelvű olvasó figyelmére is. 1938–39-ben, a második világháború és a népirtások katasztrófájának szeizmikus előrengéseit érezve rendkívüli volt Babits állásfoglalásának a súlya, a „vétkesek közt cinkos, aki néma” kimondásának fontossága. Az angol az a világnyelv, amely ezt a bibliai hangú költeményt a legszélesebb olvasótáborhoz juttathatná el – ha eljuttatná, mert hazai kiadványok többnyire csak néhány példányos kuriózumként tűnnek fel szórványosan nyugati könyvesboltok polcain.

Becsülendő Tótfalusi István mindkét irányban kifejtett műfordítói munkássága. Egyike azoknak a nem angol nyelvterületen élő magyaroknak, akik képesek a hazai legnagyobb modern lírikusok alkotásainak majdnem tökéletes angolítására. S e „majdnem tökéletes” jelző nem lebecsülést, hanem éppen ellenkezőleg, kalapemelést jelent, hiszen a műfordítás az a műfaj, amelyben nincs tökély, a perfekciót csak megközelíteni lehet. Tótfalusi István a korábbi (de már a Jónás könyvé-t is tartalmazó) Babits-kötetével és későbbi Weöres-verscsokrával egyaránt bebizonyította (mindkettőt a Maecenas Könyvkiadó jelentette meg), hogy jól tud angolul és jól versel. Az 1988-as Maecenas-kiadványból tudhatjuk, hogy a Jónás könyve angol átültetését Robin James Isherwood és Paul Rogerson lektorálta.

Úgy vélem, helytelen, hogy a fordító Tótfalusi István neve a Tiara-kiadványban csak a kolofon utolsó sorában említtetik. Az olvasó, amint kezébe veszi a kötetet, rögvest szeretné tudni, ki volt a merész átköltő. Angliában nagy a kongenialitásra törekvő költő-műfordítók becsülete. Általában a szerzővel azonos nagyságú betűkkel áll a nevük a belső címoldalon. Színművek átdolgozói meg egyenesen úgy szerepelnek, mintha ők írták volna a darabot.

Peter Sherwood, aki elemistaként, szüleivel került 1956-ban a szigetországba, s nemcsak Angliában nevelkedett, de ráadásul hivatásos nyelvész, angol tanulmányíróként, kritikusként és magyar prózai művek fordítójaként egyaránt közismert purista. Úgy véli, hogy a Magyarországon, magyar nyelvi közegben élő magyar író-költő ne fordítson angolra, valahol úgyis elvéti a dolgát. Egy másik londoni szaktekintély, a néhai George Cushing professzor is gyakran ingatta rosszallóan a fejét: aki nem angol anyanyelvű fordító, az nem tudja, mikor zavarja meg az olvasó műélvezetét a szövegből kirívó szóval, kifejezéssel. Nem érzi, ha száz éve elavult kifejezést használ, vagy olyan szót, ami, teszem azt, kizárólag a skót ember beszédére jellemző.

Ilyen nüánszjellegű hibácskákat Tótfalusi Istvánnál esetleg még lektorálás után is fellelhetünk, de mivel költeményeket ültet át, s nem erre érzékenyebb prózaszövegeket, s mivel az összhatás megfelelő, ezek a disszonanciák elcsúsznak. A Jónás könyve olyan költői mű, amely archaizáló, mi több: bizonyos soraiban bibliai veretességű és ugyanakkor ironizáló, olykor játékos. Erre kell ráéreznie a fordítónak, s ez nehezíti a formai megfelelés feladatát.

Babits Mihály súlyos gégeműtétje előtt kezdte el e költemény megírását, saját sorsa és az Európa egén tornyosuló sötét felhők miatti komor hangulatban. De csak a műtét után fejezte be a munkát, amikor beszélni ugyannem tudott többé, de Illyés emlékezése szerint felvillanyozva, sőt jókedvűen dolgozott. A mű 1938-as megjelenése a Nyugatban egybeesett az ausztriai Anschluss-szal. Babitsot az foglalkoztatta, hogy mi lehet a próféta, a szellem sorsa a katasztrófa felé rohanó világban. Izgatónak találta e nagy téma költői feldolgozásának a kihívását. 1939-ben, a Jónás könyvé-hez illesztett Jónás imája függelékben tömörítette a gondolatait. (Ifjúkora óta folyamatosan gondolatai előterében volt a prófétasors. Költeményeiben szerepel Jób, Jeremiás, Dániel.)

Ez adja meg a Jónás könyve irodalomtörténeti súlyát. A fordítónak formai problémákon túl ez nehezíthette a dolgát. A formát tekintve meg kellett birkóznia az említett archaizáló-ironizáló kettősséggel, a csak Arany Jánoséhoz vagy Kosztolányiéhoz mérhető (de nemritkán épp disszonanciák révén érvényesített) rafinált rímművészettel s a mű nemes lejtésével. Emellett magyar irodalmi körökben fogalom a Jónás könyve néhány passzusa, a híres sorokat sokan tudják kívülről, ezrek idézik például azt, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma”, vagy azt, hogy Jónás „rühellé a prófétaságot”. E nevezetes sorok azonos értékű idegen nyelvű megfelelőjét megtalálni nem kis feladat. Nemes Nagy Ágnes Jónás-elemzése még arra is kitért, milyen fontos szó Babits e művében a zsír: amikor Jónás próféta élve kikerült az őt elnyelőcet gyomrából, az óriási hal a szárazra kitette, „vért, zsírt, epét okádva körülötte”. Az elemzés szerint a leírás ettől a zsírokádástól válik realistává. Tótfalusinál nincs zsír a szövegben: „the huge fish [...] spat out Jonah on the shore, / and puked with him much oil and bile and gore”. Sebaj. Az angol olvasó számára az olaj is megfelelően képviselheti a realizmust.

Vegyük kézbe és kezdjük folyamatosan olvasni a Jónás könyve kétnyelvű, magyar–angol kiadását. A költeményt 1947-ben a Révai (az akkor már hat éve megszűnt Nyugatot tüntetve fel a címlapon) kiadta fakszimilében, Babits kézírásával, húzásokkal és javítgatásokkal együtt, tiszteletben tartva a költő eredeti helyesírását. A Tiara Rt. tipográfusa, Kecskés Zoltán talán ezért választott rondírást utánzó betűtípust e könyvhöz. Megszokható. Illusztrációkkal Takáts Márton díszítette a kötetet.

Jónás imájá-t talán helyesebb lett volna közönséges betűtípussal nyomni, jelezve, hogy ez a később keletkezett utóhang nem szerepel a fakszimile kiadásban. Jó gondolat volt mellékelni magyarul és angolul a Károli-biblia, illetve a King James-biblia nyomán Jónás próféta történetét az Ószövetség-ből, de ezt inkább a könyv végén helyeztem volna el. Nem lényegtelen tényező, hogy Babits megváltoztatta a történetet, ugyanis Ninive népe s királya a Bibliá-ban megbánja vétkeit, és darócruhát öltve vezekel, míg nála a próféta a pusztába kiáltja figyelmeztetését.

Tótfalusi István nemcsak a költemény angol változatának az eredetivel azonos lejtésére, tiszta rímek fellelésére, a láttató képek hasonló erejű vizualitására ügyelt, hanem a lehető legtökéletesebb szövegazonosságra is. Talán csak azt említhetjük eltérésként, hogy mindjárt a prófétaság rühellésére utaló, közismert szavak után, tehát az első rész elején írja Babits Mihály, hogy Jónás „félt a várostól, sivatagba vágyott”. Angol fordításban: (he was) „afraid of towns, in desert he would dwell”. Az az érzésem, hogy nem zöldpárti urbanofóbiáról van szó, hanem Ninivétől félt Jónás, ahová az Úr a nehéz feladattal elküldötte.

Nos, rühellé a prófétaságot. Ezt tessék ugyanilyen pompásan találó szóval helyettesíteni angolul! Nem lehet. Angolban nincs körülírás nélküli, a verssorba illeszthető szinonima arra, hogy „rühellte”. „He loathed (gyűlölte) to take the prophet’s role” – oldja meg a feladatot a fordító (bár a role szóra gyengén rímel a következő sor utolsó szava, a dwell).

Hová ment Isten parancsát megtagadva Jónás? Ninive helyett „Jáfó”-ba – írja költeményében Babits Mihály. „To Jafo’s port” – Tótfalusi István fordítása szerint. Jaffáról van szó, amit Károli Gáspár Jáfónak nevezett, az Ószövetség angol szövege görögösen Joppának. A bibliás angolok esetleg jobban ismerik a kikötőt Joppa néven, de Tótfalusi bizonyára úgy gondolta, hogy helyesebb, ha a mai Jaffára asszociálnak.

Jónás a kikötőben hajóra száll, hogy Ninivét elkerülve Taurisba vigyék, de az Úr vihart küld, a tengerészek felfedezik, hogy gályájuk az isteni parancsot megszegő zsidó miatt hányódik a toronymagas hullámok között, és a kellemetlen utast a vízbe dobják. Ezután „a messzeségben föltünt a szivárvány. / A víz simán gyürűzött, mint a márvány” – fejezi be az első részt Babits, saját helyesírása szerint, két gyönyörű sorral.

Az angolokat minden költői nagyszerűség ellenére zavarja, ha valami fizikailag nem úgy van, ahogy kellene. Ha a víz olyan sima lett a nagy vihar után, mint a márvány, akkor nem gyűrűzhetett. Tótfalusi István tisztában vanaz angol olvasó kívánalmaival. Bár eltér Babitstól, így ír: „the rainbow’s arch appeared far in the East. / The marble-smooth sea stirred not in the least”. Tehát a vízfelület meg se moccant. (Hogy a szivárvány a keleti messzeségben tűnt fel, a szép rímhez kellett.)

A fordító megoldásai többnyire jók. Mit tett például Jónás a cethal gyomrában? „…fél-ébren pislogott ocsudva, kába / szemmel a lágy, vizes, halszagu éjszakába.” Tótfalusinál: „dimly conscious, and then with dazèd sight / he blinked into a soft, fish-stinking night”.

Ez az egyik rész, ahol Babits jócskán bővített a bibliai leíráson. Gazdag költői fantáziáját megragadta a cethal bendőjének belseje. S alteregója, a próféta sötét magányában kezd filozofálni küldetése jelentőségén, értelmén. Felvetődik benne ez is: „De te se futhatsz, Isten, énelőlem, / habár e halban sós hús lett belőlem!”

A fordítónak rímre van szüksége. Megoldása rímként is, tartalmilag is vitatható: „But neither canst Thou flee me, oh my Lord, / though in this fish I’m turned into salt lard!”

A bibliai angolsággal nincs baj, de ezt a két sort jobban meg kellett volna gondolni. Lard az disznózsír és nem hús, a rím pedig sántikál.

Jó megoldások tehát kevésbé sikerültekkel váltakoznak, szerencsére az előbbiek vannak döntő többségben.

Hiába kürtöli tele Ninivét Jónás, a kelletlen próféta a pusztulás rémével, a bűnös város nem vezekel (eltérően a Szentírás szövegétől, de megfelelve Babits Mihály aktuális költői üzenetének). Ám a Mindenható mégis változtat eredeti tervein, nem sújt le haragjával az ott élő ezrekre, hiszen az isteni kegyelem végtelen, s az Úr teremtménye, az ember, bármily bűnös is, de épít és gürcöl, dolgozik egy talán jobb jövőn. A költő két remekbe sikerült sorral zárja történetét:


„A szörnyű város mint zihálva roppant

eleven állat, nyúlt el a homokban.”


 

A fordító is kitesz magáért:


 

„The monstrous town, like to a panting and

exhausted beast, lay streched out on the sand.”


Ninive lakói fellélegezhetnek, a bűnös várost nem nyelte el a Gyehenna tüze.

Tótfalusi István fordítása nyomán Babits közelebb kerülhetett Európához, a világhoz, a Book of Jonah érezteti világirodalmi súlyát. Sajnos, a könyv vélhetően csak kevesek kezébe fog elkerülni.

Sárközi Mátyás