Rába György

A TEST MINT HANGSZER


 


 

Milyen vajákos zeneszerszám

volt egykor mesterhegedű

csúcsra emelt varázslatosra

magával sodró nagyszerű

futama minthogy még a váza

a dús ajándékba kapott

rezonátor is új csodákra

színezte a hangulatot

s hálátlan én természetesnek

fogadtam el hivatalát

nekem rendelték volna mintha

időtlen időknél tovább

amíg hirtelen egy hamis hang

meg nem ütötte fülemet

szemlátomást rémületemre

egy húrja megereszkedett

és hogy megpattanjon a másik

nem kellett csak orv pillanat

nagy műsort szerző törzse is

gyászt hozott rám mert meghasadt

nem tudom a sors mire szánt

harmóniátlan muzsikust

tán egy orkeszter zúgna föl

utánam elhúzni a tust

vagy zengő hangjáért csodáljam

ki ezután a színre lép

tudván hogy ő is megsiratja

kiszolgált hangszerét


 


 


 


 

HOMOKSZEMEKBŐL KRÓNIKA


 

Homokszem nappalok

amíg peregnek

legendákat vallhatok

hogy újra ébredek

a fölkavart s elaltatott

királysírokat takaró

napok dünékké vedlenek

közben akivé lettem

évkönyvek kolligátuma

krónika díszítetlen