Térey János

 

A. & D.

 

 

Most rákérdeznek egymás életére:

Apollón, Dionüszosz ápolója,

S Dionüszosz, Apollón doktora.

Fantasztának a legszentebb szabadság:

Csapongani most ide, most oda.

 

Minden kastélypark aszimmetrikus,

És aszimmetrikus a lények arca,

Mint láthatjuk új napra virradóra;

Apollón Dionüszosz doktora,

S Dionüszosz Apollón ápolója.

 

Amikor Dionüszosz búskomor,

Apollón lesz a nagyherceg, s övé

Az álomporral behintett varázshegy,

Hol szenzáció még a nagymosás is,

És esemény a zivatar, ha rákezd.

 

Apollón Süddeutsche Zeitungot olvas:

Dionüszosz a tartományi elnök,

Kit újraválasztottak múlt vasárnap;

És Apollón, ki ráadja a voksát,

Míg nem érkezik meggyőzőbb ajánlat.

 

Apollón cserbenhagyja pártfogoltját,

Mert Vénusz végül is pótolhatatlan…

Pár napig nem beszélnek emberül;

Egymás életrajzában elmerülve,

Gyorspostát váltanak – házon belül.

 

A hófehér manzárdablak mögött

A. és D. gyakran eltöprengenek,

Milyen lehet az élet íze kívül,

És fölnyitják a vízszintes sorompót,

És őrjáratuk sétává szelídül.

 

„Pontos, francia alléival együtt

Nem szimmetrikus kettőnk parkja sem,

De úgy formáljuk minden ünnepen,
Hogy szabályosnak látsszon. Akinek

Nincs vasárnapi arca, védtelen.”