Payer Imre

PATTANNI, HULLNI


 


 

Valami lábteniszben rúgva

Erre és arra, labdaként,

Vártam, mi lesz, lesz-e lesz s múlva.

Előre-vissza. A már, a még.

Mit ad adódó helyzet épp:

Pattanni bentre, hullni túlra.


 

Partvonal ingó egyensúlya.

Mint celluloidon a kép.

Mi is lenne, ha rád borulna

Már visszacsévélve az ég?

Ha ismétlődőn kitágulna

A már sorvadó messzeség:

Pattanni bentre, hullni túlra.


 

Egymás közt vagyunk – elég

Ennyi. Megtelt a pálya fullra.

Isten véletlen passzaként:

Pattanni bentre, hullni túlra.