Loschitz Ferenc

A HAJNAL VENDÉGE


 

A tűznek látom pirosságait,

lángos telihold-kövérjén a sárgát.

Más hajnal ez. Perc percre eltelik.

Alszanak a sápadt körúti lámpák.


 

Fölkel. Fölizzik. Aranysárga fény

húzódik rá a szánalmas tetőkre.

Mintha egy film, még így az elején,

az éji mozik vásznáról lejönne.


 

Vendége vagyok, idegen, nehéz

emlékeimmel vagyok messziről jött.

De úgy fia, mint egésznek a rész,

mennynek az angyal, pokolnak az ördög.


 

Kéményből füstszál csonka csíkjai

szállnak, lomha felhőkön karmolászva.

Az eget nehéz megmozdítani,

hosszan kifeszül selymes, tiszta vászna.