ELŐSZÓ JEMNITZ SÁNDOR NAPLÓJÁHOZ

 

Az 1920-as, 30-as években, de még 1945 után sem kellett volna bemutatni Jemnitz Sándort: a Népszavában negyedszázadon át olvashatták zenekritikáit, volt nap, amikor kettőt is. Írásai nemcsak a szociáldemokrata munkások, hanem az értelmiségiek körében is népszerűek voltak. Ez az idő azonban elmúlt – napjainkban már ritkán emlékeznek meg róla.*

Zenekritikai munkásságából halála után válogatás jelent meg,** ebben a kötetben bő válogatás található magyar és nemzetközi levelezéséből is. E levelezés értékéről most csak annyit, hogy rendszeres baráti levelezőpartnere volt Bartók Béla, Schönberg (akinek egykor tanítványa volt), Adorno.

Természetesen nem kívánok itt kitérni édesapám zeneértelmezésére, hiszen nem ez a szakterületem. Annak sem látom szükségét, hogy jegyzeteket írjak olyan nevekhez, mint Tóth Aladár vagy Fischer Annie – akikkel igen szoros baráti kapcsolatban állt – avagy a zenei élet más kiválóságai:a kulcsot az érdeklődő megtalálhatja a zenei lexikonokban. Feleslegesnek látszott az ismeretlenebb személyek – családtagok, barátok stb. – magyarázata is, kilétük többnyire kiderül magából a szövegből.

Néhány szót mégis szólnom kell a naplókról, amelyek apám halála után hozzám kerültek. A naplók terjedelme szinte felmérhetetlen – több száz, talán több ezer oldal. Tizenévesen kezdett naplót vezetni, de akkor még csak rövid feljegyzéseket írt naptáraiba. Az 1920-as, 1930-as évekből azonban már igen részletes, sok szempontból izgalmas, tényleges történeti értéket képező kötetek sorjáznak (német nyelven); 1944-ben, az internálás korszakában külön kis füzetet írt tele. 1945-ben sűrű elfoglaltságai miatt megszakadt a naplóírás. 1949-ben, új korszakban, már félreállítása idején kezdett hozzá újra a naplóíráshoz, s a napló 1950-től újabb kötetekben dagadt új sorozattá; ekkor már magyarul írt. Ebből a naplóból minden változtatás nélkül teszünk közzé egy kisebb részletet.

A hárompontos kihagyásoknak kettős az eredete és magyarázata. Vagy magától Jemnitz Sándortól származnak, vagy a jelen válogatás közreadója vélte úgy, hogy a „női részeket” ezúttal kihagyjuk – noha persze tudom, hogy ezek is szerves részét képezik egy életnek.

Úgy hiszem, a napló, túl egy ember életén, egy korszakot, gondolkodásmódot, világnézetet is felidéz – ami egyre távolabb kerül tőlünk.

 

Még néhány szót. Jemnitz Sándor válogatott zenekritikái és levelei halála tizedik évfordulójára jelentek meg (a gondos munkáért Lampert Verának lehetünk hálásak); a munka beindulásához hozzátartozik, hogy akkor még élt Szabolcsi Bence, apám jó barátja. (A levelezéshagyatékot a Bartók Archívumnak ajándékoztam.) Ebben a kötetben természetesen szintén található egy életrajz Jemnitz Sándorról. Jemnitz Sándor és Adorno levelezését később Breuer János kiegészítette a németországi archívumokban végzett kutatásai alapján.

Ami magát a naplót illeti: az első közlés a Kritikában 1986 augusztusában, halála huszadik évfordulóján jelent meg.A megjelenés után még abban reménykedtem, jelentkezik egy kiadó, hogy érdekli az egész opus – ez akkor elmaradt. Négy évvel később, ugyancsak augusztusban (születésének és halálának havában) a Valóság hasábjain jelent meg egy újabb kis válogatás a naplóból. Akkor is bíztam a további érdeklődésben – de ez ekkor is elmaradt.

Jemnitz János