Rába György

 

MEGDICSŐÜLT ROMOK

Ez bizony nem a tiszteletre méltó

Paestum dísztelen templomainak

lesajnált isteni magánossága

ott a tenger folyamatos műsora

s a rét apró fekete tücskei

csúfolják a visszhangtalan gőgöt

bezzeg itt csörömpölő villamos

dermeszti élessé tekinteted

nyűtt amfiteátruma Óbudának

színtere ünnepet nem mennyeit

de rég profán cirkuszt falatozóknak

a sót vagy cukrot napi kenyerükre

jóllehet romló építmény ez is

labdázó suhancok porondja most

s épp csatározásuk idézi föl

a kövek közt a volt honkereső

kucsmás lovasoknak táborverését

a látomás a látványon dereng át

a járókelők rikkantásai

járművek szótártalan csikorgása

harsány aláfestő kíséretében

mélyebben vésik bele tudatomba

az örök élet szép illúzióját

mint csak betyár szelekkel parolázó

elárvult dór oszlopok