Vörös István

NÉGYSOROSOK

 

Végre

 

Ne csak a sikert számítsd magadhoz,

legyél büszke a jó kudarcra.

Ez a nyári felhő most havat hoz,

végre sápadtságot az arcra.

 

 

Nem

 

Rám nehezedik. Nem birom.

Csinálni kéne. Nem tudom.

Nő a borosta. Nem hagyom.

Nemlétkunyhó nő a havon.

 

 

Tanácskérés

 

Elém vetett a sors egy szelet múltat,

mint egér elé kis darab sajtot,

hogy ne egyem meg, most arra hajlok.

A birsalmafa is nyílni kezd holnap.

 

 

10 év házasság

 

Álmodban cigarettáztam,

azt hitted, nem volt igaz semmi,

vér keringett a tollszárban,

hívőnek könnyű kételkedni.

 

 

Részek

 

Kéz a világ hideg falán.

Egy láb a csúszós vízfelszínen.

Fül a semmi túloldalán.

Egy mindig lecsukott szem itt lenn.

 

 

Történet

 

Az idők tetejére értél,

onnan még vitt a múltba út.

A tied már az egyik térfél.

Jövővel kezdődik a múlt.

 

 

Felszín

 

A jövő elenyész, ha felszínre kerül,

a felszín elenyész, ha maga alá gyűr.

Éhes a rossz, de minek őt jóllakatni.

Az éhség rossz, de kell a szavára adni.

 

 

Minden múlt

 

Minden múltbeli házhoz ösvény vezet.

Az ösvényen kabátok, nem emberek,

csak üres cipők és kalapok járnak,

velük nem akad dolga a halálnak.

 

 

Könnyű és nehéz

 

Fejem nehéz, mint egy vasgolyó,

fordított Münchhausenként a földig lógok róla.

Szívem könnyű, mint tavalyi hó,

a virág is elhervadt, mi kihajtott alóla.

 

 

Klimt

 

A szerelem igazi szépségét

az önkielégítés tárja fel.

Nem érzed az idegen test rémségét,

egy kéz önmagadon átemel.