Kántor Péter

AZ ISKOLA

Hol van Víg Bébi és Grünfeld Olgica,

anyám elemista osztálytársai,

hol van apám barátja, Vámosi Sisi,

és a nővére hol van, a Sisa?

Hol van apám? És hol van a Goli

meg a RICO Kötszerművek? Az a kis kecses,

vasrácsos erkély hol van, hova tűnt

a Váci útról? És a villamos, az ötvenötös?

A fásláda, a fali csap, a csónak,

a szódás, a jeges, mind hova lettek?

A nagymama fején a hajkarikák,

a Népligetben a focimeccsek!

Az iskola, a sok becsengetés!

Közülük melyik volt az igazi?

Tornára rajz, történelemre számtan.

Hol vagytok, Rutyó, Csicsó, Nagy Öcsi? Öcsi!

Halljátok-e ti is, berreg a csengő!

Milyen óra is jön most? Mi a lecke?

Rohanok a kórházba az anyámhoz,

fel a második emeletre.

Rohanok keresztül a városon,

feltúrt, bedugult utakon, ködön át.

Hogy vagy? Mit álmodtál, anya?

„Láttam a mamát, a papát.

Egy kis széken ültem a zongora mellett,

és ott ült a papa is velem.

Holnap elkezdődik az iskola, mondta.

És ültünk és fogta a kezem.”