Hollósvölgyi Iván

 

NYOLC BOLDOGSÁG

 

Boldogok az egyéni vállalkozók,

mert ők, ha nem akarnak, nem

adnak számlát.

Boldogok a szappanoperák szereplői,

mert ők akkor is boldogok, amikor

sírnak.

Boldogok a határozatlan ideig

foglalkoztatottak,

mert őket megbecsüléséről biztosította

a Főnök.

Boldogok az olcsó húsok,

mert őket naponta leakciózzák.

Boldogok a szeretetre méltó beosztottak,

mert ők a Főnököt személyes

megváltójuknak tudják.

Boldogok a betelefonálós műsorok

betelefonálói,

mert ők meghallgatásra találnak.

Boldogok a jólöltözöttek,

mert ők erősen hisznek benne,

hogy boldognak látszanak.

Boldogok az erőműhálózat főrészvényesei,

mert ők minden megerőltetés nélkül

hihetnek küldetésük fontosságában.

 

 

 

 

A HUMÁNERŐFORRÁS-MENEDZSER
SIRALMA

 

A mélygarázsból kiáltok hozzád, Uram!

Alávetett a magasságos Tröszt engem,

nincs többé rajtad kívül menedékem.

Erőforrásaim apadtával mentoraim száma

is megcsappant az Igazgatótanácsban.

Egykori dicsőségem, a humánerőforrás-menedzseri

állás, odalett, íme, trolibusszal kell járnom.

Pedig nem múlt el nap, hogy az én egészen

elégő áldozatomnak szivarfüstje huszadik

emeleti irodádig ne hatolt volna.

Nem szállt le úgy az éj, hogy kedvenc titkárnőm,

a fiatal bárány, meg ne tudta volna,

melyik párnázott ajtó mögött lakik az Isten.

Mert a huszadik emeleten lakik az Úr, és az Ő

szentélye közvetlenül az Igazgatótanács tárgyalója

mellett van.

Mert a huszadikon lakozol, Uram, üzlethálózatunk

és valamennyi leányvállalat Atyja, és én idelenn

töltöm szerencsétlenségemnek napjait az

alagsor alatt több szinttel.

És parkolóőr az én nevem, Uram, és nem humánerőforrás-

menedzser többé, és kényszervállalkozásom forrásai

lassanként kiapadnak.

És titkárnőm sincsen, fiatal bárány, mi több, undorral

fordul el láttamra lakkcsizmájában a sarki kurva.

Ne fordítsd el arcodat tőlem, Uram, a mélygarázsból

kiáltok hozzád, emelj föl magadhoz engem

a huszonegyedik emeleti bárba!