A HOLMI postájából

 

Kedves Szerkesztőség,

késve, de boldogan olvasom a szeptemberi Budapest-számot, s találok benne pár apróbb és egy orbitális tévedést Sárközi Mátyástól.

Kérem szépen, küldjék tovább neki ezt az e-mailt.

Tehát:

 

Kedves Mátyás,

1. A Herzl nem kávézó volt, hanem kávéház. Szép, elegáns. A kávézó szót a régi Pesten egyáltalán nem használták: kávéház és kávémérés volt a két lehetséges megnevezés, üzlettípustól függően. (Mindkettő sajátságait szabályrendeletbe foglalták.) Továbbá: a piruló zsidó leánykákat nem a jövendőbelijüknek, hanem a házasságközvetítőknek, legföljebb a leendő vőlegény szüleinek mutatták be itten. (Nemigen volt még beleszólásuk a Herzli korában, hogy kihez adják őket, s a fiúk is leginkább a hüpe alatt ösmerkedtek meg arájukkal…) Grosszmann-né, a „török nő” néven közismert és rettegett kerítőnő pedig korántsem kurvákat küldött oda, hanem maga ment szemlét tartani a báránykák fölött, ugyanis nem kuplerosné volt, hanem sokkal rosszabb: ártatlan lányokat kézbesített kéjsóvár uraknak. Alois Meisel főrabbi beavatkozására azért lett szükség, mert Herzl Zsófia (a kávés asszony) kihajította a „török nőt”, aki erre bosszúból a sadcheneket jelentette föl leánykereskedés vádjával. A többi stimmel…

2. A Renaissance (később Pillvax) alapítóját nem Priborszkynak, hanem Privorszkynak hívták.

3. A Király utca 7.-ben működött Berger pince NEM AZONOS a Király utca és a Körút sarkán, a tüsténtpizzás helyén működött Berger (később Pátria) kávéházzal (Erzsébet krt. 58.)! Szegény Berger Leó nyilván forog a sírjában: kiváló szakember volt, igen jómódú is– az övé volt egy sarokkal arrébb az a bérház, amelyikben a Kör kávéház működött és Jókai lakott utolsó éveiben. (Berger Leó csináltatta az emléktábláját, mellesleg.) A „Berzseráj”, ahol Az Est (és a Király Színház) törzsasztala működött, magyaros szecessziós stílusban berendezett, elegáns, gyönyörű hely volt, macskaugrásnyira a szerkesztőségtől – majd bolondok lettek volna legyalogolni a Király utca másik végébe, abba a koszlott zengerájba. (Ami egyáltalán nem is volt kávéház: egyetlen kávés listán sem szerepel.) Elmenekülni pedig azért menekültek el, mert délután is lett zene (este mindig is volt), attól kezdve nem lehetett rendesen dolgozni.

Amúgy állati jó a cikk, sokat tanultam belőle!

Szeretettel

Saly Noémi

 

Mily szerencsés, hogy a Holmi jóvoltából a kiváló kávéházszakértő Saly Noémi még a Király utcán végestelen végig 2006. könyvheti megjelenése előtt észlelhette és korrigálhatta az általam elkövetett hibákat! Így ezek a végleges szövegben már nem lesznek ott. Köszönöm a „szaklektorálást”, a Maga új könyvéhez pedig sok sikert kívánok, kedves Noémi.

Londoni üdvözlettel

Sárközi Mátyás