Lackfi János

BUDAPEST, ORIGÓ


 

A pasaréti villa kertjében olajfa

Áll, a törzsét a kerítésre hajtva,

Mondhatni rákönyököl egészen.

Selymes, barkaszerű bogyóit hullatja,

Állaguk krémes, zsíros nedvük

Beleivódik az aszfaltba.

Máig látom azokat a derengő,

Járdát pettyező oválokat.

Később, mint minden fa, belülről

Kezdett korhadni, ahogy kezdetben

Az ember is szívében rohad,

S bár lábon áll még, látszik, rég nem él.


 

*

A kerítést szecessziós műgonddal

Borostyán tartja össze,

Kertész nagyanyám tanítgat, miként

Fonjuk a drót közé az acélos indát,

Melynek szőttese tovább tart a keserű

Zománcfesték alatt porló vasnál.

Túlél majd minket mind, ami körbevesz.

Óriás erdei fenyők árnyékolták

A csípős macskahúgyszagú előkertet,

S a szomszéd bérház telkén ott áll

Gyerekkorom rejtélye, a poroló,

Nekünk sosem volt, az a vasállvány

Tette valahogy nyilvánvalóvá,

Hogy az, ott mások élete, akik

Szőnyegeiket porolni teregetik,

És döng a házak közti hangdoboz,

Mint óriás szív, mindig másnak a szíve,

Dobog.

*

És nekilátok, tégláról téglára

Bontom le a környék összes házát,

Ha nem megy másképp, dinamitot

Fogok, kézigránátot, vállról indítható képzeletet,

Ahogy háborús filmekben látni. A romokat nem sóval

Hintem, dehogy, fűmagot vetek,

S rá valami fűnövesztő csodaszert,

Máris éppolyan buján

Harsan az Ördög-árok árterének füve,

Mint hajdanán, mikor nagy-nagyapám

Sokak szörnyülködésére ott, a préri

Kellős közepén megvette a bank építette

Mintaházat, később unokájának férje,

Vagyis nagyapám kertészetnek való

Telket bérelt három utcával odébb,

S még át tudtak integetni egymásnak

Esténként az öregekkel. Most, hogy porig

Romboltam mindent, ebből az innen-időből

Visszaintegethetek nekik.


 

*

Az idő kádja telik-ürül, akárcsak

Dédnagyanyámék öntöttvas

Fürdőalkalmatossága, mely kilógott a bombatalálat

Után a házfal résén, s nagyanyám, aki szüleit

Megnézni ment vissza a házhoz,

Lebénult teljesen, egy lépést se tovább!

Férfikísérő nélkül nem volt tanácsos

Közlekedni akkoriban, kísérőjét

Küldte előre, nézze meg helyette,

Mi történt. Hiába menekítette volna kézikocsin

Gyermek anyámat, nagybátyámat

Fel, a Rózsadombra? Hiába nézte, előző éjjel,

Mint tűzijátékot, mint fáradsága jutalmát, az oroszok röppentyűit,

Ahogy a völgy kádja mélyén haladó,

Ormótlan katonakabátban lötyögő, girhes,

Tizenhárom-tizennégy éves német

Srácokra potyognak?

Egyikük kenyeret kérni kopogtatott

Be a sárga csillagos házba, megszánták,

Adtak neki, szűken volt bár.

A Pasaréti téren másnap derékmagas volt

A lánctalpak tömörre préselte hullaréteg.

Nagyanyám ott, akkor azon rettegett, vajon felégett

Háta mögött az élet

Hídja s csak előre van tovább

Vagy őrzi még valamelyik pince,

Mint kád fala üledéket,

Az idősödő szülőket.


 

*

Az orosz halkonzerv felhasználási

Módozatai változatosak,

Halpaprikás, halászlé, szendvicskrém,

Kitelik belőle minden. Tojással agyagos

Állagúra habart grízgaluskatésztát

Szaggatunk a vízzel feleresztett

Kondenzátumba, mely tajtékosan fortyog,

Dobálja a hungarocell-könnyed,

Imbolygó fehér gombócokat.

Öcsém folyamatosan dühöng, amiért bármennyit eszik is,

Nem tudja behozni a kettőnket elválasztó

Átzabált öt évet. Itt, most, nagyanyámmal viszont

Ketten vagyunk a fenti módon felszaporított kétszázötven

Dékagramm – így mondta, é-vel – halra,

Mégis mindig jóllakom.


 

*

Az orosz konzerv doboza romolhatatlan,

Nem úgy, mint a hal. Kiürítve, kimosva

(Alattomos, éles, fémes peremre vigyázni, míg a

Mosogatószivaccsal köröz az ember!)

Pompás kis tégely válik belőle, tárolni

Öreg kulcsot, gumikarikát, anyacsavart,

Rozsdás hajtűt, bicikliszelepet, csapfogantyút.

Szerte a lakásban fiókok lerakatrendszere, bennük

Efféle kincses pléhládikák, továbbá

Felgöngyölt spárga, karikába hajtogatott

Dróthulladék, ajándékról leszedett,

Spulnivá feltekert színes műanyag szalag.

Nagymama halála után a pincéből előkerült lelet:

Hűtőszekrényes, mosógépes dobozok tele

Kimosott és tucatonként összekötözött

Mirelit bélszínrolós, mirelit zöldborsós,

Mirelit csemegekukoricás, mirelit vegyes zöldséges,

Édes, sós szárazkekszes, lisztes-, cukros-

Rizsestasakokkal, mind tucatjával összekötözve,

Visszamenőleg meg lehet mondani belőle,

Pontosan mi minden haladt át a testén, éltette őt,

Kitűnő csomagolóanyag, ahogy maga nevezte,

Az utolsó időkben tajtékosan kavarodó tudata

Mélyéről ormótlan grízgaluska

Módjára fel-felbukva.


 

*

Mert nem dobunk ki semmit, már a háború

Előtt se dobtunk ki semmit, erről volt híres

A kertészet, hogy itt mindent újrahasznosítanak,

A háborúra egyébként fel vagyunk készülve,

Háromhavi élelem, só, cukor, gabonaszármazék,

Gyertya, gyufa vízhatlan csomagolásban

A kamrapolcon. Régi lekvárok is, abban sok az

Energia, egy napra egy kiskanál elég, ha

Takarékosan mozog, ha sokat alszik,

Ha lassan éget az ember. A vécében

Klozetpapírnak felvagdosott

Selyempapír: kenyeret burkolt vagy

Virágot, utóbbi esetben a gombostűket

Is ki lehetett gyűjteni belőle a megfelelő

Konzervdobozba, a papír szegélyén

Apró lyukak, ahol a tűt átfűzték a mozgékony

Virágárusujjak, csak ha szemedhez

Közelíted, akkor foghatsz be nagyítókörébe

Egy darabka szobát, de le is ereszted rögtön

A papírt, eszedbe jut, jaj, nehogy most bökjön

Át egy tűt valaki épp azon a lyukon, hová lenne drága

Szemed világa.

*

Szabadság-hegy, ahol a meredek oldalban

Gólyalábakon álltak a házak, s a fenti

Utcaszint emeletmagasan ugrott a szakadék

Fölé. Egy soha föl nem épülő házvázlat

Első emeletén, hol a nyersen hámló, kavicsdudoros,

Szürke betonhús rozsdás idomvas-inait

Mutogatta, barátommal betonteknő fölé hajoltunk.

Megállt ott a poshadó, zöldnyálas őszi víz,

Buborékraj ült a tetején, és odalenn

Bozsogtak a ki tudja, honnan épp ide került

Ebihalak, tudtuk, kiszárítja őket egy kiadósabb

Napsütés, vagy ami valószínűbb, mirelitté

Fagylalja mindet az első fagy.

Velünk is így bánik el hőség, hideg az első

Adandó alkalommal, hajoltunk föléjük, hajoltunk

Önmagunk fölé. Ott nyüzsgött mindenki: a filozófia

Szakos tanár, csupa izom fickó, végtelenített

Keleti gyakorlatokat végzett a tornateremben,

Irigyeltük szikár testét, meg hogy bár otthon három

Ebihalkölyke ficánkolt, mégis befűzte a szép,

Halszemű Johannát, a franciatanárnőt.

Ott verdesett barátom anyjának szeretője,

Idősebb fickó, a „bécsi bácsi”, akkori szemmel

Elképesztő módon banánt hozott,

Vákuumfóliás felvágottakat, elegáns italokat,

Elképzeltük, hogyan billeg egymáson,

Hogyan szeretkezik két ilyen pocakos test, mint valami

Libikóka. Ott vergődött barátom kutyája is,

Csupa ideg doberman, tiszta állat, saját pöcsét, fenekét

Gondosan kinyalogatta mindig, halálra gázolták, mikor

Gazdája már egyre többet barátnőzött s mind kevesebbet

Sétáltatta őt. Nem öltünk meg, nem dobtunk

Partra fuldokolni egy halivadékot se, vesszenek

Saját halálukkal, úgy könyörtelenebb.


 

*

A gyerekkori ház, melynek ferde padlóján

Középre gurult a tekintet, ahol gázlángok

Tépkedték fontoskodva kékes szakállukat,

Ahol kaucsukemberként bogozta csomóra

Polipkarjait a gázvezeték, ahol a padló süllyedt –

Alámoshatta a föld alá száműzött Ördög-árok

Egyik vízere –, ahol a repedésekből szárnyas hangyák,

Ászkák, rovarok másztak elő. A villanyvezetékek

Még vászonburkolatú ólomból, esős időben a csengő

Kísértetiesen megszólalt magától. Az előkert

Kitett csecsemőkként vernyogó macskák

Húgyszagú, páfránnyal zsúfolt menedéke. Többemeletes

Erdei fenyők alatt álnefelejcsek harsány levele,

Tapintása, akárha borostás arcot simítanánk végig.

Mikor egyetemistaként visszaköltöztem

Ide, zenét hallgattam, szerelmem

Kedvenc zenéjét, kísérőnek, kíséretnek megittam rá

Egy-két deci whiskyt, barátomtól kaptam cserébe,

Amiért nem csak a leckét, de gyógypálinkát, átlátszó

Körtét is vittem betegágyához. A kertbe, túlméretezett denevér,

Ballonkabátban ugrottam ki a földszinti ablakon át,

A zene hullámokban iramodott utánam, az esti égen

Csillogó szárnyas hangyák, ászkák, rovarok gyűltek fölém.

Pörgött lábam alatt a bakelit földgömb,

Fűbe rogytam, az elkukacosodott cseresznyefáról

Fonálon függő fehér parányok szemerkéltek

Arcomra. Kezemet orromhoz emeltem,

Szimatoltam, honnan jön a bűz, de mindenestül

Meg voltam már jelölve, kabátomat, nadrágomat

Összekente a híg macskafos, amibe belehemperegtem ócska

Ballonnal, éggel, zenével takarózva.