Rácz Péter

HARMADIK PARTITA, BWV 1006

II. Loure


 


 

már soha egy nő és most hirtelen

kettő is, akivel fekszek


 

az egyiket elengedtem

sose nem láttam ennek előtte,

törölgette a kilincset, meg a tévét

mindig, nem nézte,

bár olyan ismerős volt

ahogy mondta a nevem


 

nem tudtam, hogy álom

meg hogy az enyim ő,

ha tudom, nem engedem el,

és nem a fal tövében (mint kis

sünt vagy macskát), ahol éppen

lekúszik az árnyék, mint az ujjam, lassan

hogy a tegnapi tócsán szikkadni látom

nem az esőt, nyakán az izzadságcseppeket

hanem a lábnyomát, ahogy jött


 

az ablakból már nem néz, az égből

néz emma, amióta lehunyta a szemét,

már egy hete – a másikkal

fekszek – csak rá gondolok mindig


 


 


 


 

A „Téli lét” című dossziéból


 

még él a emma

azt hittük nem él

reggel kicsit mozdulatlan volt

de ki nem mozdulatlan reggel

ki nem mozdul

aztán nem kiönti-e az ajtón a vizet

ebből is látja szomszéd úr

él a emma csak én estem el

mert a lavórnyi víz megfagyott

lejtősen

a jános is él

no meg én is élek köszönöm

még nem hiszik rólam hogy nem

hogy kopogjam le fán háromszor

tormay cecile ő nem él

szaladok a szomszédhoz

csináljon egy képet legyen egy utolsó képe

a szomszéd úr is úgy járt évekig az anyjához

géppel hogy lekapja frissen holtan

kis örök mosollyal a száján

aztán megunta nem is tudom megvan-e

halotti maszk is kéne mondom

adok én neked mondja emma

maszkot eriggy a dolgodra

de adynak is van a szép nagy szeméről

ady más ady más

ki az az ady már megint te Lali

nem él már ja az más ady-más

a magda nem él meg a

tormay cecile ő nem él

már ezután

örökké


 


 


 


 

„Az ember nulla fokban” című dossziéból


 

már nem jön ki,

nem is hívom már

egy lavórt használ,

amit kiviszek aztán,

nézem a sárga lét, amíg hátraviszem

harmadik napja

nem zsörtöl,

apát hívja, meg Szultánt

én vagyok itt,

Lali,

mit csináljak, kérdem,


 

hideg van, de sosem kabátban,

kardigánokat húzott magára,

amikor kiment

köpenyben tett-vett,

mosogatott, gőz volt a keze

vagy rátapadt a képernyőre

szidta

az ember nulla fokban

ilyen

tanácstalan, viszket a

bőre


 

most csend van,

a testet viszik


 

nyissák a kaput