Rába György

AZ ÉVEK


 

Az évek

kilőtt töltényhüvelyek

nem találnak többé célba

az évek

elgurult cérna-orsók

nincs mód megvarrni szakadt mezeinket

az évek

megrozsdásodott evőeszközök

betevő falatunkat

velük fogyasztani gyomorrontás

az évek

kicsorbult poharak

emésztő szomjunkat oltani

folyamatos sebzés

elállíthatatlan vérzés

az évek


 


 


 


 

BOROSTA


 


 

Azt mondják rá borosta

noha ez emberi növényzet

csak gazdája elhanyagolta

mit bánta hogyan is tenyészett

leverten hagyta lenne parlag

kaszálásnyi gondja se volt rá

természetre bízta ugarnak

mintha célja kedve se hozzá

nem ápolta szemmel se szerrel

engedte buján növekedjék

dús rengeteggé hírhedett el

közönyt hírlel nem gerjedelmét

ki szíveli e földdarabra

jó lélekkel néz rá az arcra

bár nem illeti a borotva

fontos neki mi van alatta


 


 


 

HA FÖLNEVETTEK


 

Szerettem ha fölnevettek

szerettem hogy hangjuk csengett

szerettem a hirtelen csöndet

szerettem a morajló emberzsivajt

nem szerettem az elnyelt választ

a párhuzamos monológokat

de kettesben a természet beszédét

szerettem a mosollyal tűzdelt tálat

csorgók kortyát a szikkadt ínyen

egy kézszorítást a sötétben

napvert árnyékot téli tűzfalon

hogy én vagyok én éjszakáig

szerettem s azt hogy különös a másik