Gergely Ágnes

ZARÁNDOKOK


 

Kevés az útjel a mezőn.

Kevés a fényjel is.

Kevés az azonnali arc.

Kevés az angyal is.


 

A suhogás csak lepkeszárny.

A tenger messzi még.

Kevés a szél, a szélmalom.

Szűk sátrat tart az ég.


 

Az összepréselt fájdalom

próbálni jár ide.

És lépni kell, mert lépni kell,

mert szó nem jár vele.


 

A hallgatástól elszokott

a megriadt tömeg.

Kevés a kéz, a némaság,

a szótlan épület.


 

Káprázat ez vagy szólítás,

a tölgyerdő morog.

Megszállottan kialszanak

a metszett csillagok.


 

Kevés az útjel a mezőn.

És kenyérbél alig.

Csak tartson el a suhogás

még holnap hajnalig.