Falcsik Mari

LILA DOLGOK


 


 

mi volt lila


 

varázshatalmú ametisztkövem

a legszebb ezüstgyűrűmben

amiért egy Mahábharátát adtam


 

három garbóm egy csizmám egy kabátom


 

egy vad ragacsos kátrányszagú rúzs

minősíthetetlen lengyel áru

amivel hullaszínt kentem a számra


 

félvak presszóneon a Rózsadomb aljában

zsadom dadogta megcsonkult nevét

mint kicsivel arrébb a moziportál

hogy ott az ÍTÁS című film megy

a NAGY mögött kipukkant égők

nem volt aki betekerjen újat


 

papírtrombita szétázott rojtjai

parki medencébe befagyott szemét

holdfény a meztelen merengő bronznőn

a sál amit a nő nyakába raktunk


 

kedvesem kesztyűtlen kezén az ujjak

azon a ká hideg hajnali órán

s maga a ká hideg hajnali óra

a jéghordalékos Duna fölött

kezdőfénye egy hideg évtizednek


 

ritkán felszikrázó kocsilámpafények

a hó nélküli fagyfoltos körúton


 

hónunk alatt a pispeklila könyv

új módszertanunk a levegővételhez

alcímében magát kisssnek nevezve

pedig egyedül ez: épp ellenkezőleg


 


 


 


 

NAGYON GAZDAG ÓRÁK


 

libbenő pillanat a szépség

kitépett naptárlapokon

készülő hajnal konyhaablak

derengő kék az ablakon

bársony kis árnyékok a szépség

két éhes meztelen alak

bőrén a lusta babra reggel

hajnali pihés aranyak


 

konyhai csupasz fény a szépség

tojás héjában csillanó

nedv – a felhabzó fehérség

ahogy köpi a forraló

illanó gőzfelhő a szépség

konyhai csupasz fény alatt

hajnali boldog farkaséhség

tucatnyi fényes pillanat