Lackfi János

PADLÁS

padlásablak iromba
félig nyílt bálna-szája
varas spalettalécek
fényt metélő szilája

csontszáraz izmú deszka
örökre vetemedve
rugóként megcsavarta
még nedves erezetje

gerendán megfolyt festék
cseppje sohase cseppen
mint alvadt vér kötött meg
eltömődő erekben

cserépre rámaródva
zuzmó savas pecsétje
pörkké kövült növény mely
úgy tesz mintha nem élne

a fában mikrochipek
vad kalligráfiája
percegő lét-gubanc egy
halott életbe vájva

a tárgyakon korom por
ujjnyomod nem ereszti
de ezer rétegének
könyvébe mélyre veszti

nincs a világon ember
ki kisilabizálja
percegő szú-fejedbe
bemart labirint-ábra

ha nyikordul a rostély
az égre látni ingyen
hasadt vattakabátnak
hol vatelinje libben

tajték pödörve habzik
sok álszakáll bajuszka
szálaik kusza álmát
miféle agy alussza

hol készül az a képlet
mely létedet leírja
tollad a szú a zuzmó
fa és cserép papírja