Lackfi János
KOPOGTATÓ
Lépcsőházunk vasajtaját
rángatja léghuzat,
zörömbölve mint köhögés
a görcsös légutat.
Mintha kopogna valaki,
néha leszaladok
megnézni, ki jött, de nem áll
persze senki sem ott.
Mint ha kopogtatóbogár
földhöz veri farát,
vagy a harkály dob-pergető
csőre sebzi a fát,
álmom vizén a kopogás
csobbanva átnyilall,
megannyi bugyborgó kavics,
ébrenlétre kavar.
Nem dőlök be, fekszem tovább,
mégis nyugtalanít,
hogy elszalasztom azt a lenn
rám váró valakit.
