Határ Győző

ALÍZKA

nékem oly-édesten édeskedves Verb Alíz
miért hogy kismagácska furton verbalíz?

álmán is éjt-nap mind csak Verb-Alizál
s miért nem elizél? urizál? kurizál?

a pelyv’ ami másnak alantas irgumburgum
az Kisédesmagának maga az Isteni Verbum

nem tudná? mert mindétig azokon koslat –
hogy immár befellegzett a vén Verbunkosnak

s mi volt zeke dolmány tabard: nincsen hely ma
már ósdi göncnek bármi csizma csicsa selyma

a szecsk’ ami mást rondít s csak kontaminál
a Maga ínyén aromatique arzén ízes luminál

ésdesőt mi a Táncban a hispán habanér’
a szó-firlefáncban már meg az Isteni Manér?

mi mjúzikálban úgy irizál mint a glisszandó
alízi Száj-Totálban lettlégy’ verbalizandó?

ejszen rajzolhatnék Magának egy pici Catót:
már húrja-tépeget s plimi-peng pizzicatót

nem érti Édes? haljon el már a Verb: elég!
szederdi szószedettel terítve Verpelét

szóhalottimaszkokkal tele a Plasztikon
és expiált a Szuperlátor Fragilisztikon

Alízka ne tegye vélem ezt! egész velőm-s valóm

belereszket: szűnhetlen-szűnök-pengek
lilegve kerengmerengek tengek-lengek

s karjában alélek elhalón