Ágh István

HIMLŐOLTÁS

Valóságot álmodtam akkor ébren,
s nem derült ki, a sose látott házban
varázslat-e, ha önmagamra ébreszt
valami óriás szem pillantása,
melyben különös dolgok tükröződtek,
most sem tudom, miért babos kendőket
jegyeztem meg, s nem arcot, csak a kontyot,
mozduló árnyak közt az üvegszekrényt,
abban nyúlkált mielőtt felém fordult
a falfehér ingujjba bujtatott kéz,
s még az se furcsa, miért annyi barna
tojás a nyitott félkéz-kosarakban,
ha a titokban leginkább az orvos
volt a talány, bajsza is sírógörcsöt
csikart bennem, hát még mikor beoltott,
már vittek is, s amit kint legelőször
észrevettem, repült, és én az udvar
fölött egy bombázótól csillapodtam.