Ágh István

BUDAI CUKRÁSZDA

Bár a kietlen albérlethez képest
pazar hely, mégis elhagyott lakásom
túlérett, édes ízeit idézte
tortáival, és jólesett a bársony-
puhaságban egy letűnt korszak ódon
kellékei közé visszahúzódnom,
hatalmas palotai üvegcsillár
vibrált, hervadtan virágzott a szőnyeg,
veszélyesebb szökésben voltam annál,
mint hogy a hivatalból ideszöktem
verset írni, és megint belekezdjek,
ahol pályafutását befejezve,
a kardvívó olimpiai bajnok
saját csendjében ült, s a mulandóság
púdere bájolta az úriasszonyt
fiatalabbá, mint ahogy kiszolgált,
s a szenvedélyek kockázata nélkül
mosolygott a megható szívességtől.