Határ Győző

HAMARABB SEMMINT

itt liheg itt piheg itt fekszik mellettem: a Szeretett Lény
a Szeretett Lény akit sok évtizedig igencsak szerettem-szeretgettem megszerettem és most együvé öregedtünk
de jól mondom-e? a Szeretett „Lény”? Hátha csakcsupán a „Szeretett Lét” – a Lét amit annyira megszerettem
de jól mondom-e? hátha nem a Szeretett – csakcsupán a Megszokott Lét
jó szokás – rossz szokás? szokásba vettem: megszoktam a Létet – azt hogy én ő vagyok és ő meg én: van – vagyunk elvagyunk egymásba hüvelyezve a Levésben
a Meglét-Megvanás keserédes kényszerében. Édes? Keserű? Parancs? Engedelem? Angyal? Dzsinn? Mumus? Demiurgosz?
Ő nem kérdi én nem firtatom
Lény = Lét = Létező: egyenlőségjelek hosszú sora. Oly szoros sorbakapcsolás ez és olyigen vásott szokása Meglétnek-Ittlétnek, hogy a végére érni – eszembe se jut:
el sem tudom képzelni a Létet a lüktető Lassú-Égő nélkül aki vagyok: magam nélkül
mert mi is történnék a Léttel ha elérkezik az Elképzelhetetlen, sőt lehetetlen, mert Elkövetkezhetetlen: mondom ha bekövetkezik? Akkor az ami a legtöbbnél is legkevesebb: bekövetkezik az Implúzió
az Omlás
ami a robbanásnak a Fel – neki a Le-és Be: az Összerobbanás
a Lét hamarabb semmint kimondom – a tetramilliárd fényév átmérőjű Létegész – a Sötét Multiverzum – a tengerző hidrogénben tengő Antianyag – a végéremehetetlen Égtömegben a számlálhatatlan Fekete Lyuk: minden-de-minden
összerándul. Egy Ponttá egyberobban; a múlás-telés bezárul s ha még volna idő de nincs, szintugyanakkor s hamarabb semmint kimondom az a Pont is: elpukkan Semmivé – oly Semmivé amely kevesebb a Nincsnél
nem tanácsolnám a Létegésznek hogy ezt a beleugrást megkockáztassa
immár elárulhatom felfedhetem titkomat
a Zsák – a nincsek-nincstelenjével töltekező Nincstelenség tele-Semmije – annak a Zsáknak a szája: én vagyok
vagyok a Létegészt elnyelő
fölé kerekedő
rátátongó
csupa-szivornya
Polipszem
a Lyuk-a-Fekete-Hatványon
………………………………………………
hamarabb semmint kimondom