Szerző

ISMERETLEN BERDA-VERSEK

Közzéteszi Domokos Mátyás

2003 decemberében jelentette meg a Helikon Kiadó Berda József Összegyűjtött versei-t. A kötet végén a következőket írja az anyag összegyűjtője, szerkesztője és jegyzetírója, dr. Urbán László, aki mintaszerűen oldotta meg filológusi feladatát: „Az életmű teljességének bemutatására törekedtem, mégsem mertem az »összes« jelzőt használni a címben: ugyanis a könyv a kötetekben megjelent írásokat maradéktalanul tartalmazza, a periodikákban megjelenteket vélhetően szintén teljességükben, de a közkézen forgó kéziratos anyagból még számos meglepetés kerülhet elő. Ezért arra kérem az ismeretlen verskéziratokkal rendelkező Berda-rajongókat, hogy juttassák el anyagukat az Újpesti Helytörténeti Gyűjteménybe.”
Ez a felhívás személy szerint nekem is szól, ugyanis a hajdani Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként már az ötvenes évek első felében kapcsolatba kerültem „a szegénységtől ganéjszagú” költővel (Panasz című verse kezdődik így), aki többnyire gyalog jött be a városba, a New York-palotába Újpestről, a Gellért utcából, s mint érdekességet megemlíthetem, hogy egyik ilyen alkalommal, 1956. október 23-án délben a Kulacs vendéglőben ő értesítette a szerkesztőség éppen ott ebédelő néhány tagját – Vas Istvánra, Réz Pálra, Vajda Miklósra, Juhász Ferencre emlékezem –, hogy befelé jövet azt hallotta: „valami tüntetés készül”. – Két verseskönyvét is gondoztam a „kivert kóbor kutyák testvérének”, az ágyrajáró Berda Józsefnek (Ostor és olajág, Sz. K., 1957; Égni! Elégni!, Sz. K., 1964), és verseskönyvei politikai bonyodalmainak a történetét a „nem létező cenzúra” korában megírtam Leletmentés című könyvemben (Osiris kiskönyvtár, 1996). Mindezt csupán azért említem meg, hogy jelezzem: milyen úton-módon jutottam Berda-versek kéziratának a birtokába, költőjük jóvoltából.
Ha tudtam volna, hogy ilyen gyűjtemény készül, korábban is eljuttattam volna ezeket a kéziratokat Urbán Lászlónak, amit egyébként a könyv megjelenése után nyomban meg is tettem. De úgy érzem, hogy talán érdemes nagyobb nyilvánosságot is biztosítani ezeknek a verseknek a „bátorság és csikótűz” (Kosztolányi Dezső jellemzése) költőjének a versei iránt érdeklődő olvasók érdekében. Csak azokat a verseket közlöm, amelyek eddig legjobb tudomásom szerint nem kaptak nyomdafestéket, s a betűrendes címmutató tanúsága szerint ebben a gyűjteményben sem szerepelnek. Még annyit, hogy a legtöbb kézirat alatt nincs dátum, s ahol van, természetesen ott sem állapítható meg, hogy a keletkezés időpontját jelzi-e vagy azt a pillanatot, amikor a költő éppen leírta. Berda Jóska bátyánknak ugyanis kedves szokása volt, hogy kéziratokkal ajándékozza meg jó embereit.
D. M

JUTALOM

(Dr. Dischka Győző „Őméltósága” Kossuth-díjához)

Csak csupasz valagam volt a vagyonom mindig
s a jövőben is ez lesz vagyont-adó vigaszom.
Az én boldog világom nyilván a túlvilág lesz,
honnan a világot nyugodtan leszarhatom.


EGY KÖLTŐRE

Még te is öltél! Borzalmas bűncselekményekre
adtad áldó beleegyezésedet.
A mindenkori magyar irodalomtörténetbe
így irtad be végül – a nevedet!


KÉT KEGYETLEN KRITIKAFÉLE

A Rákosi-recept szerinti bolond
borokat meddig isszuk még?
Az ezeket gyártó méregkeverőkre
szakadjon rá az ég!

*
Egyik jobb bor, mint a másik! csettintve
mondottuk annak idején Bezákék borára.
Most egyik rosszabb, mint a másik! Méltók
a rossz vegyészek – az akasztófára!


FURCSA EZ!

A legenyhébb megjegyzésre is felszisszentek,
nem tűrtök komolyabb kritikát.
Legyünk boldog fejbólintók, kik kikaparhatják
orrukból a sűrü sok fikát?!


„RECEPT”

Székrekedés, székrekedés;
ez aztán a legrondább nyavalya!
Töltött káposztára esküdj, talán
meggyógyul gyomrod sok baja.

FINTOR

Mit tudsz te rólam, mondd?!
Se annyit, se ennyit.
Hát edd meg az együgyű
semmit!


GYERMETEG ESET

Ó, egyetlen, esetlen-gyámoltalan barátom!
Hát véled is megesett a gyarló baleset?!
S éppen a hosszú híd kellős közepén?!
Az áldott-átkozott „majomtej” téged is
kikezdett; gyomrodra, sőt fenekedre rohant?
Nesze! nesze! kapd el! itt a segitség! itt e
lepedőnyi selyempapír! Hát csak könnyebbülj;
könnyebbülj meg; tudom én már, mily furcsa
mulatság és mennyire bosszantó az efféle
eset éjnek idején! Ha egykor hasonló
szükség jönne reám is, hiszem, nem leszel
rest te sem viszonozni, mint jótét lélek,
ebbéli szivességemet.


FORRONGÓ FUTAMOK

Éltél, ahogy éltél,
de inkább szenvedtél.
Legyen érdemrended
a még szebb szemfedél!

*
Csak azt ird meg mindig, ami
őszinte valód! Ami kellene,
azt talán soha.
Az ördög tudja, hogy van, ami
van; hozzád a sors
mindig mostoha!

*
Értelmes elmék esküdt ellensége;
végre te is megkaptad most a leckét.
Jó volna már, ha hordótanitványaid
minden maszlagod méregként ennék!

*
Akrobatamutatványokat végzel
gondjaid felett.
Az olyan „öreg”, ki nem birja ezt,
végképp’ elmehet!

*
Sánta Sátán, ki bencés
diák voltál valaha;
most a Párt „védőszentje” volnál?
s „legszentebb malasztja”?!

*
A túl sok dicsőség rontja már az embert,
még a szentként indulókat is.
Mindenki a maga útját fussa ki, ez
a „tan” talán nem hamis.

*
Bor helyett drágább timsóoldatot
inni? Borzalom ez! Méregkeverők! hát
hagyjátok abba a népgyilkolást!
Nem szabad bántani a népet, a még
mindig elszegényedett hazát!

*
Mindenki irígy, féltékeny, egyik
rosszabbat mond az egyikről, mint a másik.
– Jőjjön ezután az a halál, melyben
már mindenki vértől ázik!

*
Kies helyen lakol,
majdnem ugrásnyira
az öreg temetőtől.
Most már ez ád
nyugalmat néked –
talán ez emel föl!


BORZALOM*

Csontig sovány nemzetet aláztatok meg:
néki üzentetek hadat,
mikor meggyilkoltátok népükhöz
hű, legjobb fiaikat!


* Ennek az ’56 utáni időkből származó négysorosnak a kéziratát Berda József ezzel adta át: – Dugd el jól! (D. M.)