Csengery Kristóf

HIRTELEN FEJJEL LEFELÉ

Egy fizikus bizonyára meg tudná
mondani, mi a szakszerű elnevezése
a jelenségnek, melyet oly nagyon
szeretsz, hogy ámulva és gyermeki
örömmel idézed fel, valahányszor

tisztára mosol egy palackot. Teletöltöd
vízzel, de nem színültig: egyharmadnyi
helyet hagysz benne, tudjon táncolni,
forogni a folyadék, majd tenyereddel
elzárod az üveg száját, kitartóan és

hevesen rázod, hogy csak úgy forr,
őrjöng benne a hab. Hirtelen fejjel
lefelé fordítod az üveget s elrántod
a nyílásról a tenyered: a víz, mintha
ezer meg ezer méteren át zuhanva

gyűjtött volna erőt és sebességet, úgy
szabadul ki a palackból, sisteregve
rohan a semmibe, nyílegyenesen és
akadálytalanul; mintha célja, sürgető
ideje és értelme volna, győzelmet

remélve törekszik, pedig csak a lefolyó
nyílása várja, ahol máris megszelídülve
és szétterülve csörgedez tovább a sötét
mélybe – igaz, fél perccel korábban
még elegendő harag feszült benne egy

robbanáshoz.