Imre Flóra

A SZEGÉNY VÉN BOLOND

a szegény vén bolond Ronsard hát már megint
az ifjúság arany halait kergeti
számlál szótagokat udvarló verset ír
próbál a jambusok hullámán lengeni

pedig már ez a test – vagy lélek – épp elég
súlyos majd elmerül majd újra felbukik
esetlenül kepeszt hánykolja tetemét
az alexandrinus csak úgy kutyaúszik

de lassan lábra kap ezek a petyhüdt izmok
felidézik a volt magabiztos erőt
visszatér a rutin amelyben benne izzott

az édes szomjúság a könnyen ringó dallam
s egyszer csak felszökik éppúgy mint azelőtt
a vers delfinje a hullámnál magasabban