Sajó László

AMIKOR NAGYANYJA SÍRJÁT KERESTE (nyáron az újvárosi temetőben)

„tudtam, elmúlt nevét már nem találom”
(Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi
temetőben)

halottnak lesz papír és zöldje sem kell
amikor nagyanyja sírját kereste

szál vörös rózsát vitt itt kell lennie
mennyi halott és egynek sincs senkije

amikor nagyanyja sírját kereste
emlékezett az úton egy keresztre

itt fordult a menet igen de merre
nem volt út innen se honnan se merre

halottak közé taposott sok ösvény
hová igyekszel honnan minek jöttél

nem mindegy neked a nagymama hol van
egy talajvíz mosdat minden halottat

vipera felüti fejét a fű gyom
nem vezet a sírhoz egyértelmű nyom

meg kell lennie egy magas fa volt itt
visszatalált a ravatalozóig

elindult újra magányos gyászmenet
meglátta a sírt kiírva más nevet

találgatta vajon ki mi lehet lent
nevükön szólított sok ismeretlent

egy sírkövön sem olvasta NAGYMAMÁM
így érte az este majd az agyhalál

hétkor bezárták a temetőkaput
koszorúk szalagok között elaludt

„A LEGJOBB BARÁT” „A GYÁSZOLÓ CSALÁD”
nyugodjék hagyd békében a nagymamát

már nem emlékezett azelőtt ki volt
csak arra a Hullamosóban ivott

hányt elaludt felébredt fázott és félt
megvárja ha még nem múlt el az éjfélt

van isten nem is egy két temetőőr
cipelte kivitték a temetőből

FELTÁMADUNK! olvasta kint a kapun
elrágcsálta a rózsát míg jött a busz