Rába György

A HŰTLEN TÁNCOK

Szerettem én a hölgyeket
és szerettem a völgyeket
és rajtuk még a dombokat
ha bontották a gombokat
leginkább mégis csak özön
villanást párát szemükön
ha elmerengtek ha nevettek
fittyet hányva a szürkületnek
önfeledt mosolyuk igért szent
elkárhozást farsangi édent
derűt mímelve én magamban
egy rebbenésnyit sem mulattam
mert nagyanyám sokágu ráncát
láttam régen elhagyta táncát