Kőrizs Imre: UGYANCSAK

Kőrizs Imre

UGYANCSAK

Arany János emlékének

Egyszer ártott volna a szószegésed,
hogyha, Barine, fogaid közül csak
egy kicsit barnább, ha csak egy kisujjad
körme fakóbb lesz,

úgy el is hinném, de te valahány új
csalfasággal terheled, a fejed csak
ékesebben tündököl, általános
férfi-csapásként.

Hát a végén még kiderül: megéri
holt szülőd sírját meg az este csillag-
táborát csalfán felidézned, égi
isteneinkkel!

Venus ezt már csak neveti, azt mondom,
és a nimfák is, s Cupidó, tüzes nyíl-
vesszeit véres kövön élesítve,
csak nevet ő is.

Hisz neked serdülnek az ifjak itt mind,
friss utánpótlásul a szolgahadnak,
és komiszságod nyögi bár a vénebb,
az se marad le.

Félti is tőled anya kis legényét,
félti vén fösvény, s a fiatal asszony
is remeg, férje nehogy ott ragadjon
bájköreidben.