Csengery Kristóf

EGYEDÜL TÁNCOL

Megint lepergett egy karácsony; ismét
hozzám csapódott pár fölösleges
tárgy. Töprengek: sajnáljam őket? Szánjam
a sodródót, mert oly partot talált,
melyet nem mosdat öntudatlanul
az önmagát s mást újraszülni képes
öröm hullámverése? Állatok
járják ruhátlanul az erdőt: ők nem
ajándékoznak és nem gyűjtenek;
madarak vándorolnak kontinensek
között, és nincs poggyászuk. Kidobálni
mindent: igen, ez folyton visszatér,
mint vágy vagy álom. Nézni, hogy a fény
egyedül táncol az üres szobában.