Lázár Júlia

A DISZNÓ

te megmaradtál nekem tiszta forrás
az emlékedhez visszatérhetek
a hányadékán csúszó város dőlhet
ha akarom mindent lepergetek

lehúz a sár és gyerekkéz maraszt
körülöttem disznók röfögnek
a világvégi nagy tükörben
közülük látszom én is egynek

disznó vagyok a sár melenget
itt adnak enni belőlem ehetnek
de csonkolt testemből fogy az erő
gyerekkéz csúszik egyre lejjebb

ha nem kelek föl én ölöm meg
ha fölkelek hol a kijárat
hol a fakéreg hol a tisztás
édes fiam söprűm a szárnyad