Tandori Dezső

PRAE-POST HELLENISTICUS TRILOGYA, ELOEVERS, ALOE!

Mottó: Ha jeccör ne’kinyárgölünk,
onnat eggy-fojtán nyárgalunk,
telölünk fönn, tavaszálunk,
őszülgyék bán, mög nem h’álunk.

Én is megpróbázlom eccör,
nö mán, ho’ ’ttúl nagy a ziccör,
c’xak az össve-viszaság,
s hogy ugy sötétzik a Ság.
Elegye vagy alagya,
fölfur az ámbör agya,
a sok Kölkáposzte-vicctül,
jösz’ te, még kutyábbul-ébbül!

Szólt a költő: s lerogya.
Azt se monta: „Trilogya”.
Csa’ mmégögyet bodizott,
elemet-elcsaklizott.

Elcsaklintott ágy álámöt,
höllénisztikusra bégyött,
így gyakorlatoznák én,
dö mán nincs e-szép szörén.

Lep is álom, takar gatya,
Poet’ emlékit futatya.
Osztván nem is érdökli,
hogy’ köldökjit nézgödli!

Kitakar, vagy be-takar,
e’s se tuggya, mit akar!
Esse tudgya, az se tudja,
minden-ögy máskép’ön irnya.

Minden írmag mögvan, írt,
sönki mit’ mög nem von itt!
Ahun törvény a Szabaccság,
egyen-lőre löty’i fattyát!

Köpenjit máskép forgatya?
Lösz sok leölendő Atya!
Így lesz amaz Elgyövendő,
más-ölésre Szülétándő.

Konczekvenciját ne várgy!
Vágy’j, a’z míg keminy a Tárgyj.
Csak tudd: a Czél-Egyenös
itt a Vég-Kányarba lösz.

Mégis, mire e Kany’ar,
lássuk, Khölthönk mith akarh?
Félig kithakarva agyát,
szivre-köti e Trilagyát.

Kinek-s-kinek lölkire,
azt-az-adta-kölkire.
S hogy ez Köldök-Nézgödli?
Mikor ’gyojjan méz-gödri!