Takáts Gyula

VILLÁMTÓL LOMBOSAN

Amit óhajtva
sejtett Berzsenyi,
a berki pákász
és a szákja néha megleli…

És nádasok között
a sötét berken át
ahogy ballag haza,
se gyertya, se kanóc,
ajtót nyit rá az éjszaka…

…S ahogy ragyog, fénylik
egyre csak tovább
– mint pákászát a szák –
s amit óhajtva
sejtett Berzsenyi,
megszólítja a sötét…

És gesztenyéskertje alatt,
a láp fölött
az alvó hattyúk,
rozsdás rácsok között
dőlt házában
az asztalán, lidércein,
tolla alatt
akár a fák,
villámtól lombosan
ragyog a fénylő világ…