Imreh András

FÜGE

Hogy került piacunkra?
A marcona fekete retkek
és a szuvas fogú ecetes paprikák –
fagyott földünk terményei közé?

Két fajta volt:
a csengettyű-alakú meg
a hámló, zeppelin-magos.
Utóbbiról kiderült, hogy datolya.

Szerettem a csomagolást is:
célszerűtlen, de díszes
a cikázó arab vagy romos görög betűkkel.
– Papa, mi miért nem gyártunk fügét?

Néhány év múlva, Jugoszláviában
a zöld levélkezek mögött
egy vibráló, politeista Éden
Éváinak duzzadt gyümölcsei.

Még fél emberöltőt sem nyűttem el,
mire apám kertjébe ért:
az első években alig
pár szem a csecsemőcsont-ágakon.

Idén nyáron már árnyékában ültünk,
borszínű fényt szűrt borainkra.
Talán bizarr, de úgy tűnik,
jövőre már a sajátjára szűri.

Lopódzik felfelé, mint a tej, ha forrni készül.
Száz év múlva délszaki fjordokon
fügefák alatt pihegnek a sárga macskák,
szavannák törpe oroszlánjai.