Imreh András

A VIZITÁCIÓ

Barátunk – mielőtt meghívott volna magához –
megkérdezte, hogy tudjuk-e.

Mit mondtam volna? Hogy ha még mi is,
akkor gyakorlatilag nem lehet

nem tudni? Igen, de az öccse is,
aki viszont a kis barátjával lakik otthon.

– Ne aggódj, nem zavar.
Így nem kellett fizetnünk a hotelt.

Szép ház volt. Rengeteg könyv,
nyírt gyep, feltűnő tisztaság,

a tetőn bádog szélkakas.
Farkáról és fejéről lepattogzott a festék,

csak a szárnya volt sárga, mint a szalma,
vagy mint a szőke haj, ha megőszül.

Készült a vacsora.
Kézmosás előtt megmostam a szappant.

Saláta, spagetti, sör. Sokat nevettünk.
Majdnem elmeséltem egy buziviccet.

Elalvás előtt visszamentem,
eltettem egy almát az útra.

A hátsó szobát kaptuk. Eggyel arrébb
volt az öccséé. Éjszaka

háromszor mentek el, vinnyogva, mint a menyétek,
vagy háromszor csikordult álmában a szélkakas.