Lackfi János

DOKU

Egyre az a dokumentumfilm jár az eszemben:
francia idegenlégiósok Algériában, közönséges
utcai harcok, közönséges utcai halál
Sehol az akciófilmekből ismert golyósivítás,
vakolatfröccsenés, akrobatikus ugrabugra
A lövés annyi csak, mint mikor a kelleténél
kicsit hangosabban koppan a pohár
alja egy kávéházi asztalon
Földön fekvő felnyírt tarkójú suhancok,
egyikük fekve marad, furgonra rakják,
fogai közt megmerevedik lassan
a rágógumi, hajón szállítják vissza Európába
Itthon pedig közönséges kerti béke,
közönséges kerti élet, rágógumiként nyúló pillanat,
tavaszi hószállingózás: nyárfabolyhok,
lenn a fű közét is kitöltik, vattaszőnyeg,
míg puliszőrré nem áznak az első esőben
Most még látom, amint lucskosvörösen isszák a terjedő
vért, így kapkodnák szét az öngyújtóról lehulló
láng sok szaladó kis bokrát