Rába György

UTASTÁRSAK

Akikkel együtt indultunk egy irányba
akiket ugyanaz a látvány hangolt föl
egy állomáson kendőt lobogtató asszony
esőben ernyő alatt palántázó kertész
robogó szerelvényünket dobáló fiú
duhajkodók belül a vaskeretben
leszálltak utastársaim jegyük lejárt
menet közben kiugráltak
akik meg újonnan ültek a fülkébe
mit se tudnak kőhajigálókról
nem pezsdíti őket integetők emlékképe
panaszkodhatom a garázdákra meg se rezzennek
hiába idézgetek hiába emlékeztetek
arcuk foncsoravesztett tükör
uzsonnájuk csomagját bontogatják
lelkendező elbeszélésemre papírzörgés a válasz