Peer Krisztián

A VERS AKARÁSA

Mély kútba tekintek.
És rögtön visszavonom.
Nem látok semmit:
milyen lehet ott lenni lent.
Távolságot képzelek a sötétség mögé.
Ahogy apad, úgy növekszik
– milyen mélyen van a tükre? –
a kavics által megtett út.
Mitől kút, ha nincs fala,
nem látni semmit –
gondolom, mert nem látok semmit.
Nem látni semmit – megfogalmazom.