Nádasdy Ádám

MONTPARNASSE

Az aszfalton nagy, gyermektenyérnyi
sötét foltok: mi ez? A csattogást
keresi mindenki, aztán egy bénító
fehér villám, és szinte szárazon,
fegyverként ropogva zuhogni kezd,
tüntetni, felvonulni, függönyöket
húzni az aszfalton, kis tulipánokat
termeszteni, a kávéházi ponyva
föl-le vonaglik, dobálja magát,
feszül a keretében, élvezi,
ő most a főszereplő, megremeg
minden dörgésre, az autóriasztók
beindulnak, csupa halott szegélyezi
az utcát, derékig fölver a vízpor,
finom harmat csillog a térdeken,
a terasz kész, a falhoz lapulunk,
egymáshoz lapulunk, nyaldos a káosz.