Vörös István

A TÉLI ESTE HANGJAI

Egy férfi áll az ablakban
vállán csecsemővel.
A csecsemő nyög. A férfi
sóhajt. Az utcán felbúg
egy motor. Ellépnek
az ablaktól, nyikorog
a padló. A tükörben akkorát
csobban a tükörképük, mint
mikor valaki hasast ugrik
a stégről. A látvány
zajosan kering a szobában.
Nem látom magam, mondja
a férfi. A felesége
galagonyateát hoz be.
Az ajtószárny halkan
a szekrénynek ütődik.
Repülő tart keletnek
a város fölött. Villany-
kapcsoló kattan. Szárnysuhogás-
formát lehet hallani.
A nagyobbik gyerek
a lépcsőházban beszél:
„A kísértetek foga nem koppan
a pohárhoz. Nem is isznak.
Mégis hallható, hogy néha nagyot
nyel valamelyikük.” Edényzörgés a
konyhában. A fürdőben
mosógép táncol. A rádió
híreit valaki lehalkítja.
A férfi már megint ott
áll az ablaknál. A vállán
most nincs senki. Lent
sípolva kanyarodik
a villamos. Hallom a hideget,
gondolja. De a lánya
lélegzését csak akkor
hallani, amikor nem
alszik. Aztán
megszólal a telefon.