Tandori Dezső

KÉT VERS A MESTEREKNEK: (EGY ERETNEK)

1. A csillag-bánat

Blake-nek

Külön fényező mennyi-mennyi:
ki tudja figyelembe venni.
Ami már különlegesen:
nem érhet semmit egybe sem.

Figyelmem, ha jól figyelem,
már maga nem elem.
Ez a magány. Nem, hogy kioltanám,
pusztuljon önmagán.

Az irtás a legnagyobb tévedés
volt, a létező-eleve-kevés.
Én nem tudom. A tudás nagyralátás
volt. A nem-más, amit sosem csinált más.

Fagy, vagy tűz, mi kioltja a levést,
eljön. A tétlenséget, a tevést
oly sokszerűen kisszerű agyak
mímelik, hogy évezred: pillanat.

Az idővé-osztáson ment darabra
a fény, mely duzzasztja és elapasztja
– a mit? semmijét, az anyagtalan
hiba, hogy anyagnak bármije „van”,

és a léleknek súlya; de a lélek:
ál-hő, befelé elforró se-képzet,
nem a semmi, a minden, a kevés,
a sok van, ez csak: Minden Tévedés.

2. Nem ért szart se

Egy Babits-motívumra

Nem ért szart se az egész, életed.
Apád ne nyeste volna meg anyádat.
És körülbelül: ennyit ér a bánat;
nem körülbelül: végérvényesebb.

A földi végérvényesség a romlás.
Hegyomlás, életoltás, bánatontás,
lerohadás, sokadás, bármi más,
csak-az-nem-ami, de nincs: „ami”, „más”;

semmi sincs. Minden érzéktévedés,
mert veled-járó az érzékelés,
csak te se vagy, ne hidd, hogy vagy, ami
voltál; csak volnál; tévképzetei

oly Semminek, mely semmit se teremtő,
és ne áltasd magad, hogy volt Teremtő,
Külön Balsorsod, hogy gödörbe lőnek,
Külön Balsorsod, a fényes előleg,

Külön Balsorsod, a bánatnyi csillag,
Külön Balsorsod, mit érted kivívtak,
Külön Balsorsod, ahogy belepusztulsz,
érdektelen sorsod, hogy jól el sem hullsz.

Temetőbogár-se, nincs-midbe sem túrsz.