Szabó T. Anna

SIRÁLY-FÉNYKÉPEZÉS

Először is a szélirány. A napszak.
Felhős, ködös vagy tiszta az idő,
csillámlik-e a víz vagy fodrozódik,
rőtvörös-e a nádas, sávosan
zöldeskék-e vagy kékesfekete
az ég, a tó, a túlpart, nedves-e
a víz szélén a sziklatörmelék,
és közein hullott platánlevél
vagy nádtörek vagy nyálkás alga gyűl,
és hogy vittünk-e magunkkal elég
morzsolgatható és hajítható
kenyérdarabot, és hogy a dobás
elég magas röpívű-e, és a
madarak hányan vannak, éhesek
vagy jóllakottak, és vajon a prédát
felszálltában vagy hulltában vagy épp
elmerülőben érik, sebesen
villannak el, vagy kitárt szárnyukon
függeszkednek, és ideges fejük
meg-megrándítva várják a dobást –

mindez nem mindegy, sőt, nem is beszélve
a szögről vagy a gépünk és a film
minőségéről, és különösen
arról a gondról, hogy csak két kezünk van,
és vagy dobálunk, vagy fényképezünk.