Szabó T. Anna

FEKVŐ NŐ KOCKÁS POKRÓCON

Délután volt és napsütés,
az erkélyen aludtam.
Rám fogta, elsütötte, és
hunyt szemmel ott maradtam.

Az arcom nyugodt, szigorú,
homlokom csupa fény.
Álmom árnyékként ott ragadt
a szájam szögletén.

Este van, elment – forgatom
a polaroidot:
jól van. Akkor tehát ilyen
vagyok, ha nem vagyok.