Orbán Ottó

65

Egy öregember ül a színpad közepén álló fotelben.
A fotelben egy öregember ül.
Az arca rommező, az orra hegyes, mint a szög.
Naphosszat nem beszél, mert nincs kihez beszélnie, és annyira még nem öreg,
hogy
magában motyogjon.
S ha volna is kihez beszélnie, mit mondana?
Hogy ő is volt egyszer fiatal, s hogy őt is fölmagasztalták s leszopták különféle
nők?
„Bruhaha,” röhintené el magát az ördög, aki megrögzött szokása szerint az
óra
számlapján keringőzik, „menő szöveg, mi?”

Egy öregember ül a színpad közepén.
A fotelben egy öregember ül.
Lassan sötétedik.