Rába György

LIVINGSTONE ÚR, JÓ NAPOT

Sosem írták meg ezt a szövegkönyvet
próbáltam mégis alakítani
jellemből bonyodalmat szőtte is
meghökkent énem majd a meghökkentő
először földi csillagásznak álltam
nem távcsövön nem az elérhetetlen
fényévek rejtett titkát hajkurásztam
a fű közt megbújt gyógytenyészetet
vizslattam hírében kallódó édent
sertéssel túrattam ki fűszergombát
ízleljek földi testben égitestet
nem számoltam tyúkemlékezetű
éhséggel csak felejt és újra pedzi
s hogy eszméltem zászlótlan zászlóaljba
toborzott rücskös hang Igyi szudá
ez az emberség akadémiája
nekem biz ez csupa élőhalott közt
mellemen a hármas szám ceruzával
élmunkás se Földváron deszkaárus
nem lettem ám eleven halhatatlan
akik viszontláttak átszellemített
éteri negyven kilómat csodálták
eztán magamban szentül megfogadtam
önkéntes világjárót domborítok
s mert Illetékes fügét mutatott
célomnak a szomszédban tapogattam
hol találok hegyek völgyek között
harmatos szoroson át a tetőre
ott boldogan kapkodok levegőért
és kongat a szív légiriadóra
a tömérdek elváltozás után
a szemlélők jelenéseimet
már összeférhetetlennek ítélték
s a vérdíjat egy bandára kitűzték
hisz hogy lehetek az aki vagyok
fölkerekedtem fehér foltjait
föltárni jelenlétünk vadonának
meg-megriasztott kialudt sunyi
tűzhányók alattomos kitörése
én fölhúzott motorú meneteltem
az éltető víz szagát szimatolva
s keveredtem bennszülöttek közé
itt rádöbbentem nemzedékek óta
rég kiégett kannibalizmusuk
most éledezik mivel különös
ki állandóan a távolba bámul
nem orrot orrhoz dörzsölve köszönt
furcsa ábrákat rajzol a homokba
s amit abból mond tán jóslat vagy átok
faljuk föl gégéjét máját veséjét
így biztatták egymást a kövön alvók
éjjel osonók nappal hortyogók
míg valaki rám nem lelt s üdvözölt
Ön ugye Livingstone úr jó napot