Határ Győző

TEREMTÉS SANYARÚ KÉNYSZERE

„…az Isteni Természetnek homálytömege megsűrűsödvén,
kivált – és ez a »napfolt« okozta a teremtést”
(Jacob Böhme)

beszáguldhatatlan Űrben az Ég-Mező!
mindent benyelőben Maga-hüvelyező

Urunk felmustrálta portékái roppant
választékát járt-kelt egynél kedve szottyant

olyat teremteni s azt vette mintául
mely az Őspukkanás óta egyre tágul

– de mi ez Őspezsgés-bozsgás-mozgás? máris
jonhában-köpülő bősz vortikuláris

vágta? Ige jajdul – létjogar kezében:
nyildokolok! sajdul minden eresztékem!

kettérepedhetnék csak vemhem kivessem:
eztán osztoznom kell föld-égen felesben

ész kihez fel nem ér se szárnyas képzelet:
felgondolhatatlan LENNEM A LÉT FELETT

hallelujaságban élnem hozsánnákon:
nektár! ambrózia! mámorító mákony!

azótátul istenközérzetem romlad:
rabja lennem hozzám felszálló drogomnak

legyen aki hívjon lessen Égpalláson:
így élnem s tapodnom – felfohászkodáson!

ki volt gaz késztetőm? mi csel s rám vert átok
kitől kényszerülvén teremték világot?

megvoltam magamban: a Teljes Tökéllet –
belém esett a sűly s véget vetni félek

TEREMTEVÉS vétkét nincs aki kúrálja
s lettem foglyulejtvést – magam zsákutcája